Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Koppelow, I.: Az iratkezelés kérdései a szocialista mezőgazdaságban: Archivmitteilungen, 1964. / 815–823. o.

- 818 daság területére befolyást lehessen gyakorolni. Kétségkívül előfordult ugyan, hogy a levéltárügyi szakemberek kívánalmait a mezőgazdasági tanácsok elutasították, másfelől azonban számos példát lehetne felsorolni a jó együttműködésre is. Ezért éppen a jelenlegi helyzetben igen sok múlik a levéltárügyi előadók és szakemberek egyéni kezdeményezésén, akik - anélkül, hogy kivárnák a Belügyminisztérium /Állami Levéltárigazgatóság/, valamint az NDK Minisztertanácsa mellett működő Mezőgazdasági Tanács részéről kétségkívül szükségesnek mutatkozó központi szabályozást - országszerte ideiglenes megállapodásra juthatnak a mezőgazdasági tanácsokkal. •;?.""' Az előadó a továbbiakban annak igazolására, hogy a mezőgazdasági üzemekben mily nagy szükség van a levéltárosok részéről jövő szakmai irányitás és ellenőrzés fokozására, példaként megemlítette, hogy a három északi körzet: Rostock, Schwerin és Neubrandenburg 168 állami gazdasága közül az utolsó 5 év folyamán csupán 15 gazdaság nyújtott be összesen 22 esetben selejtezési javaslatot, tehát az üzemeknek csupán 8,9%-a, Egy másik adat szerint Cottbus, Frankfurt /Oder/ és Potsdam körzetében 3 év alatt az állami birtokoknak csupán 4,2%-a tett selejtezési javaslatot. Minthogy az állami gazdaságok 1950 óta kötelezve vannak üzemi levéltárak létesítésére és fenntartására - folytatta az előadó - fel lehetne tételezni, hogy e levéltárakban a régi regisztratura-anyagot válogatás nélkül megőrizték, azaz nem választották le róla az időközben értéktelenné vált akták felesleges ballasztját, akár azért, mert még elegendő raktártér állt rendelkezésre, akár azért, mert az üzemi levéltárak kezelésével megbízott dolgozók előbb az állami levéltári szervek kezdeményezését és útmutatását várták. Néhány szurópróba azonban kétségkívül ennek az ellenkezőjét bizonyítja, A szabályszerű selejtezési javaslatok benyújtásának hiánya szinte abszolút biztonsággal az üzemi levéltár hiányára enged következtetni, arra, hogy az adott helyen édeskeveset törődnek "holni lim-lom aktákkal", így azután az iratanyag vagy minden ellenőrzés nélkül a papirzuzdába kerül, vagy szakszerűtlenül padlásokon, pincékben, vagy fészerekben kerül tárolásra, kitéve a nedvesség s a kártevők pusztításának, vagy legalábbis a nagyfokú szennyeződésnek, s igy végeredményben ugyancsak pusztulásra van ítélve. Az üzemek többségében nem ismerik a levéltárügyi törvényeket, sőt nem egy esetben "Az állami gazdaságok iratanyagának őrzésére és selejtezésére vonatkozó irányelvek"-ről sem tudnak az illetékesek, jóllehet azok csak nemrég, 1960. júniusában kerültek jóváhagyásra és közzétételre. Az előadó szerint - tekintettel azokra a jelentős gazdasági és politikai feladatokra, melyek a mezőgazdaság terén az állami gazdaságokra hárulnak, igy elsősorban kiváló minőségű vetőmagok és elsőrendű tenyészállatok biztosításával kapcsolatosan, valamint abban a vonatkozásban, hogy példaszerű gazdálkodásukkal - mintaüzemekké, s ezzel a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára a szocialista nagyüzemi termelés iskoláivá váljanak - a történeti kutatás érdekében feltétlenül ragaszkodni kell ahhoz a minimális követelményhez, hogy minden egyes gazdaság