Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Boberach, H.: A levéltári dokumentációról: Der Archivar, 1963. / 784–787. o.

- 785 A II* világháború óta uralkodó felfogás szerint levéltári fej­adattá vált kortörténeti dokumentumok, elsősorban nyomtatványok /pár­tok, egyesületek brosúrái, röpcédulái, plakátjai/ gyűjtése, Ezt az tet­te szükségessé, hogy azok a politikai és társadalmi élet kutatása cél­jára nagyon is alkalmasak, mivel olyan eseményekre vonatkoznak, melyek­nek lecsapódásai a hivatalos iratokban egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben találhatók. Az NSZK fő állami és városi levéltárai kevés ki­vétellel gyűjtik is az ilyen kortörténeti dokumentumokat, sőt néhány levéltár képeket is gyűjt. A Szövetségi Levéltár és a Düsseldorfi Ál­lami Főlevéltár filmekkel és hangfelvételekkel egésziti ki iratanyagát. A Hamburgi Állami Levéltár filmgyűjteményét illetően az állami tarto­mányi filmtárral, a történelmi értékű hangfelvételeket illetően az észak­német rádió hanglevéltárával dolgozik együtt. A kortörténeti dokumentációhoz tartozik még a napi sajtó rend­szeres feltárása és ujságkivágat gyűjtemények létesitése. A francia gyakorlattal ellentétben erre az NSZK-ban nincs szükség, mivel a szö­vetségi kormány információs és sajtó irodái kellőképpen ellátják ezt a feladatot. A szerző szerint azonban a levéltárak ne zárkózzanak el magánosok által felajánlott - tudományágak szerint rendezett - újság­cikk-gyűjtemények átvételétől. Bizonyos időszakok, vagy esmények levéltári dokumentációjának hiánya /pl. iratok megsemmisülése/ esetén nem elegendő a nyomtatott és nem Írásos dokumentumok gyüjtése e A levéltáros dokumentációs tevé­kenysége terjedjen ki magánirományoki levelek és naplók, az un, tanu­bizonyitékanyag beszerzésére, esetleg célravezető az élő tanuk felké­rése élményeik leirására, kérdések megválaszolására. A szerző ezután példákkal illusztrálja, hogy egyes német levél­tárak már az első világháború óta végeznek ilyen tevékenységet. Kívá­natosnak tartja, hogy az 19^5» évi összeomlás, majd az állami élet meg­indulása idejének, nem különben az 1933-19^5 közötti évek hiányzó le­véltári anyagát fenti módon próbálják meg pótolni. - A Szövetségi Le­véltár az 19^5-ben Lengyelországhoz csatolt területekre vonatkozóan há­rom gyűjteményt allitott össze az onnan Nyugatnémetországba települtek élménybeszámolóiból és ezen területek volt hivatalnokaitól származó jelentésekből - ottani tevékenységükről, illetve a második világhábo­rúban nyert tapasztalataikról. A szerző megállapítása szerint a fenti példák azt igazolják, hogy a német levéltárak ha tarait tan torek'rsr-nek arra, Uogy a tör­ténetírás számára uj forrásokat találjanak és tegyenek a kutatásra hoz­záférhetővé . További fontos kérdés a dokumentáció második módja, melynél a források nyilvántartásán felül azok archivizálása nem történik meg. Milyen esetekről lehet szó? Szervek hatáskörének változásai, pusztulá­sok, háborús események, ellenőrzés nélkül végzett selejtezések egész regisztraturák megsemmisülésére vezettek. Ilyen esetekben a levéltáro­dokumentációs munkáját a hiányzó szervek nyomozására kell irányitani -

Next

/
Thumbnails
Contents