Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - FIGYELŐ - Boberach, H.: A levéltári dokumentációról: Der Archivar, 1963. / 784–787. o.

- 784 H. „Bcjberach: A LEVÉLTÁRI DOKUMENTÁCIÓRÓL /Der Archivar, 1963./ A tudományos kutatónak egyre nagyobb tömegű forrásanyagot kell áttekintenie, ha egy tudományág rendelkezésre álló anyagát ismerni kívánja. Segitségre van szüksége, hogy eligazodjék, hogy elkerülje a tévutakat, a felesleges időtöltést. Ezt a segitséget nyújtja a tudományos dokumentáció, mely minden tudományágban évtizedek óta mind erőteljesebben fejlődik és számos speciális hivatalt, intézményt hozott már létre. Az NSZK Számvevőszékének elnöke által 1962-ben közzétett vizsgálati megállapítások szerint főként a természettudományok, de a társadalomtudományok egyes ágai is igénylik a dokumentációt. Példa gyanánt emliti a jogtudományi dokumentációt ás az össznémet kérdések levéltárát. Nincs azonban szó ebben a közleményben az állami és tartományi levéltáraknak ezzel kapcsolatos szerepéről. A cikk irója e bevezető szavak után felveti a kérdést: milyen feladatai vannak a történettudományi dokumentációval kapcsolatban a levéltáraknak? A Szövetségi Számvevőszék elnökének megállapitása szerint M

a dokumentáció általában a rendszeres gyűjtést, különféle dokumentumok kiértékelését és nyilvántartását jelenti, célja a dokumentumokban levő tapasztalati és tudományos anyag felhasználhatóvá tétele. Maguknak a dokumentumoknak archiválása nem feltétlenül szükséges tevékenysége a dokumentációnak". A cikkiró szerint fentiek értelmében a dokumentációnak két ága van: dokumentumok gyűjtése és feldolgozása, valamint információk gyűjtése arra vonatkozólag, hogy ezek hol találhatók. • Minden levéltárosi tevékenység egy fonddal kapcsolatban a történeti kutatás számára dokumentumokat tár fel és ezáltal dokumentációs munka végzését jelenti. A tulajdonképpeni levéltári fondok nem gyűjtés utján, hanem a levéltári átadásra kötelezett szervektől és intézményektől való átadás formájában kerülnek a levéltárba. Régi levéltárosi felismerés azonban, hogy ez az anyag nem bir elegendő forrásértékkel, kiegészítésre szorul, s igy már korán elkedzték dokumentumok gyűjtését, s ily módon dokumentációt végeztek akkor, amikor ez a fogalom még nem is volt általánosan ismert. A legszívesebben gyűjtött anyagok közé tartoztak kezdettől fogva neves politikusok, közéleti, hivatalos személyek . irathagyatékai. A gyakorlatban a levéltári anyag és a könyvtárak kézirattárainak irathagyatéka közti elhatárolás megtörtént. Nincs azonban tisztázva a tudósok irathagyatékának kérdése. Az a tény, hogy a levéltár a tudományágak igazgatásának irataiban jelentős forrásanyagot őriz, indokolttá teszi azt is, hogy ezeket magánkézből eredő iratokkal egészítse ki