Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
- 74 a nyugati fronton nem fog győzni, s keleten kell kárpótlást keresnie és igy a lengyel kérdés "austropolnische Lösung"-ja lehetetlenné válik, azt javasolta Tisza* hogy Bosznia-Hercegovinát, kisebb, a szerb királyságtól elcsatolandó területekkel együtt, adják Ausztriának, mig Magyarországot a nagy részében akkor a központi hatalmak kezén lévő Romániából kárpótolják* Tisza mindkét javaslata tisztán mutatja politikai szemléletének vázszerü, strukturális jellegét* Mindkét esetben teljesen figyelmen kivül hagyta politikai felfogásának reális elemét, azt nevezetesen, hogy Magyarország nemzetiségeinek legkisebb gyarapodása is a legnagyobb mértékben veszélyezteti belső egyensúlyát, csak azt nézte, hogy a dualista államszerkezeten belül Ausztria területi és számbeli gyarapodását azonnal ellensúlyozza, a magyar királyság hasonló mérvű és jellegű növekedésével* Politikai H3.U£Íonismus volt ez* Olyan, amelynek levegőjében zajlottak le a közös minisztertanács világháborús vitái is* Voltaképpen oldalról-oldalra lehetne idézni a közös miniszteri konferenciák világháborús jegyzőkönyveit annak illusztrálására, miféle illúziók töltötték ki a valóságos problémákra megoldásokat találni képtelen politikusok vitáit* Az illusztratív anyag bőségéből mindössze egy párhuzamos jelenségre és néhány adatra szeretném felhivni a figyelmet* A háború kitörése után tartott első közös miniszteri konferenciák napirendjét csaknem egészen a külügyminiszterek külpolitikai helyzetmagyarázatai, s a konferencia tagjainak ezekhez füzőtt észrevételei és javaslatai töltötték ki* Ezeknek a helyzetképeknek és a / hozzájuk kapcsolódó vitáknak alig volt reális eleme. Legtöbbször nem is a maguk, hanem más államok külpolitikai sakkhuzásaitól remélt konstellációváltozásokra épitették a miniszterek további következtetéseiket* Illuzionista feltételezésekből kiinduló, "nagypolitikai" fejtegetések voltak etek, amelyek eleinte akörül forogtak: miképp maradhatna a Monarchia akciója a Szerbia ellen indított megtorló hadjárat keretei között, majd rövidesen kiderülvén ennek a reménynek irreális volta, a semlegesek utáni vadászat egyre kilátástalanabb, s a valóságtól egyre messzebb távolodó, légüres vitáivá váltak* Nyoma sem volt a hadviselés és expanziv külpolitika reális alapjai megvitatásának* Annak kiváltképpen nem f hogy a miniszterek valaha is számbavették volna a Monarchia népeinek változatos, szines kultúráját, s országainak egymást harmonikusan kiégészitő, páratlan nyersanyaggazdagságát* A háború gazdasági "betervezésének"problémái csak akkor merültek fel, amikor már késő volt* Az előző lapokon sokszor esett szó arról, hogy maradt le a Habsburg-monarchia legfőbb ügyintéző szerve a háborús események mögött* Afc események rohanásával egyenes arányban csökkent a lehetősége annak, hogy a háborús igényeket, elsősorban a haditechnika széditő iramban növekvő igényeit /az Auffenberg-programtól a Hindenburg-programig/ a valóságot csak megközelítően is ki tudja elégiteni a kettős monarchia gazdasága* Ez a páratlan lemaradás végülis szánalmas tünetekben mutatkozott meg* A közös minisztertanács 1917* június 29-i ülését Károly császár és király azzal nyitotta meg:
