Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Tájékoztatás a levéltárosok 1965-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 708–740. o.

- 731 .Román János: A sárospataki szőlőmüvelés XVI-XVII. századi történetének forrásai a mezővárosi protokollumokban /A Sárospataki Rákóczi Múzeum Forráskiadványai 1./ Ma, amikor a magyar feudalizmus korának anyagát publikáló forráskiadványok már évek óta csak elenyésző szájnban jelennek meg, fokozott megbecsülés illet minden vállalkozást, amely e korbeli levéltáj:-i iratok közzétételét tűzi ki céljául* A Sárospataki Múzeum sokszorosított füzetsorozata sok tudományág országos szintű kutatóinak, s rajtuk kivül helytörténészeknek és a tudományos eredmények népszerűsítőinek siet segitségére, amikor egyik nem könnyen megközelíthető /a fővárostól igen messze fekvő/ levéltárunk sajátos s mostanig alig értékelt iratfaj tájáét, a mezővárosi protokollumot publikálja. A hegyaljai oppidumok viszonylag széleskörű önkormányzata lehetővé tette, hogy a civislakosság vagyonjogi, nem különben igazságszolgáltatási és belső igazgatást érintő ügyei szinte egészükben az oppidum tanácsának szine előtt bonyolódjanak le és nyerjenek írásos rögzítést* A tanács ülésjegyzőkönyveiből igy ennek a társadalomnak szinte egész életműködése rekonstruálható. Bár törökkori parasztságunknak mintegy felerésze mezővárosi civis volt, múltjuk ismeretéhez ilyen tipusu forrásanyag vizsgálata ezideig mégis alig segitett hozzá. Szerencsés dolog, hogy éppen az egykori fejlődés élén járó s az ország politikai történetében is nagy szerephez jutott hegyaljai mezővárosok egyikéről kapunk most ilyen módon részletes képet. A kép mindamellett csak további közlemények megjelenése után vá.lik majd szinesebbé, mert az eredeti, egymással párhuzamosan vezetett s igy kronológiai rendet alig tartó protokollumkötetekből a mostani közlemény csak azokat a XVI-XVII. századi bejegyzéseket tartalmazza - időrendbe foglalva -, amelyek a helyi gazdálkodás alapját, a szőlészetet-borászatot érintik /túlnyomó részt a szőlőbírtokforgalomra és a borkereskedelemre vonatkoznak ugyan, de betekintést nyújtanak a termelés problémáiba is/. Már a mostani kötet alapján meglehetős áttekintést kapunk a mezővárosi ügyintézés és kancelláriai gyakorlat sok részletéről. Az időhatár /1700/ megállapítása, a váMogatás és a kialakított sorrend szempontjai maguktól adódtak és csak helyeselni lehet őket, nem különben a teljes szövegek közlésének módszerét is /a nem csupán szőlészeti vonatkozású, vegyes tárgyú darabok egészükben kerültek publikálásra/. Betű- és szöveghüségre való törekvésében azonban a közzétevő, véleményünk szerint * túlságosan is messzire ment. A különleges betűk és a. betűk fölötti jelek pontos átírását még indokolják a nyelvészet követelményei, de már a nagy- és kisbetűk /ezek gyakorta nem is különböztet-