Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Simonffy Emil: A Zala megyei úrbéri földkönyvek / 692–703. o.

- 701 ' A volt úrbéresek - elenyésző kivételtől eltekintve - helyben laktak. Az irtások és a nemesi földek birtokosainak egy jelentékeny része viszont nem a faluban lakott, hanem "külső birtokos", "külbirtokos" volt. Ez nem mindig derül ki a földkönyvekből, néha azonban a nevek mellé odajegyezték a lakóhelyet,vagy a külbirtokosokat külön sorolták fel, esetleg helységenként külön* Előfordult azonban, hogy a birtokos neve mellett szereplő helynév nem a lakóhelyet jelentette, hanem megkülönböztető jelző, ragadványnév volt /pl. Nagykutas/. A kis zalai határokban igen jelentős volt a külbirtoklás, éppen ezért az e

gy-egy falu határa alapján elvégzett birtoknagyság szerinti kategorizálást igen óvatosan kell kezelnünk. Ez 10-20 százalékos hibát rejthet magában. 3í A birtokrendezési földkönyvekben használták a "művelési ág" kategóriáit is, ezek általában a következők: belsőség, szántóföld, rét, legelő /gyep/, sürü /csepötés, bokros/, erdő /néha külön kategória a fenyves is/, szőlőhegy, haszontalan. Ezek azonben elsősorban nem gazdasági, hanem jogi kategóriákba földeket különböző jogi helyzetük miatt kellett megkülönböztetni, A haszontalanok közé sorolták például mindazokat a területeket, sokszor külön megjelölés nélkül, amelyeket a földilletmények területébe sem az egyik, sem a másik félnél nem lehetett számitásba venni: igy az utak, a vizmosások, a patakok, az árkok, a temető került ebbe a kategóriába. Ha a kiosztás során ezek egyéni birtokba kerültek, akkor sem számitottak be az illető járandóságába. Rendszerint a szőlőhegyen sem csak szőlő volt, hanem gyümölcsös, rét, esetleg szántó is, A szőlőhegyi területek sem számitottak be az egyéni illetményekbe, legfeljebb nemesi arányosításoknál vették figyelembe az érdekelt földesurak hegyvámos szőlőit is. A belsőség is sokszor különböző művelésű területeket foglalt magában, nemcsak a házhelyet jelentette, A belsőséget a legritkább esetben rendezték, annak tagosítását a volt földesúr sem kérhette egyoldalúan, mint a külső földekét* A birtokrendezési felmérések négyszögölben történtek, a birtokkönyvek rendszerint közölték is a parcellák területét négyszögölben, birtokosokként azonban már nem mindig adták össze a négyszögöleket. Kataszteri holdakban csak a kilencvenes években kezdtek számolni. Ezt megelőzően a birtokkönyvekben a hold "becshold"-at, "osztályozott hold"at jelentett, A becshold tényleges nagyságát a becslés állapitotta meg, rendszerint dűlőnként. Ez a legritkább esetben volt egységes az egész falubán, ilyen esetben rendszerint 1200 négyszögöles holdat jelentett. Általában 1200 négyszögölével számolták a legelő és az erdő holdját is, az úrbéres legelő- és erdőjárandóság esetében nem is volt másra lehetőség. Az úrbéres szántóföldeket három osztályba lehetett sorolni, 1100,. 1200 és 1300 négyszögöl jelentett egy-egy holdat a különböző osztályokban. Egyéb esetekben szabadabb becslésre volt lehetőség. A birtokrendezések során, a legtöbb visszaélés elkövetésére a becslések során nyilt lehetőség, éppen ezért a helytörténeti kutatás elsőrendűen fontos feladata