Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

hogy a háború kezdete óta, tehát már jóelőre hangsúlyozta: a mozgósítási hiteleknek sem nagysága, sem célszerűsége, sem szükségessége, csupán azok kellő időben történő előteremtése tekintetében vállal felelősséget, de ezt a korlátolt felelősséget is csak akkor veszi magára, ha a háború befejezése után a hadügyminisztérium a legapróbb részletekig elszámol azzal* hogyan használta fel a rendelkezésére bocsátott összegeket* Teleszky, majd a magyar miniszterelnök, Tisza is azt követelte, hogy csak előzetes, minisztertanácsi határozatok alapján, s e határozatokban megállapított módon és célra vehesse igénybe a hadügy a hiteleket* Teleszky mintegy engedményt fűzte a javasolt formulához, hogy a hadügy hadiipari rendelkezéseinek határát, tekintet nélkül az 'engedélyezett hitel nagyságára* a gyárak teljesítőképessége, tehát egy erősen teChnikai s.zempont szabja meg* A vita során Stürgkh osztrák miniszterelnök azt mondotta: állapodjanak meg egyszersmindenkorra érvényes formulában* A hadiipari rendeléseket fedező összegéket folyó*sitsák autómatikusan^ hogy ne kelljen minden alkalommal miniszterta-* nácsot egybehivni s ismételten határozatokat hozni.A minisztertanács ebbe nem ment bele s lényegében a Tiszat-Teleszky^féle javaslat értelmében határozott* Stürgkh áthidaló propoziciója a háborús államvezetés mechanizmusának lényegébe világit vele /az ügykomplexusról is csak ezért beszéltem/. Az ügyeket immár nem lehetett az alkotmányban előirt módon intézni* A hadigépezet, a háború mechanizmusán belül is elsősorban a korszerű hadviselést szolgáló haditechnika fejlesztése, egyre gyorsuló ütemben igényelte a pénzt. Ezeket az igényeket, ha technikai elmaradottsága miatt nem akart végveszélybe jutni a Habsburg-birodalom, megszakítatlanul, vagy. ahogyan Stürgkh szinte klaszszikusan fogalmazta az ügyintézésnek a háború által megkövetelt eltechnizálódását, automatikusan kellett a Monarchia gazdasági életének kielégítenie* Ausztria-Magyarország gazdasági élete azonban, még kevésbé gazdaságának egyik felépítményi része, ügyintézése nem birta el az automatizálást. Hiába- hozta meg határozatát a közös minisztertanács, hogy a hadihiteleket csak minisztertanácsi felhatalmazás alapján használhatja fel a hadügy, hogy uj ipari üzemeket, gyárakat is csupán ilyen döntések alapján létesithet, éppen a minisztertanácson elhangzott panaszok és újra, meg újra hozott határozatok

2-^* bizonyítják, hogy a háborús események, ill* a technikai fejlődésnek ezekben sűrűsödő kívánalmai fölébe nőttek a Monarchia államberendezése hagyo« mányos ügyintézésének s ezen belül a közös minisztertanácsnak is* Hötzendorfi Conrad vezérkari főnök, akit az 1915* június 18-i, a hadi-hitelek felhasználása és a haditechnika fejlesztése ügyében összehívott, nagyjelentőségű konferenciára Meghívtak,

a hadvezetőségnek* főleg Teleszky magyar pénzügyminiszter által kifogásolt és számtalan példával illusztrált pazarlásával kapcsolatos szemrehányásokra válaszolva ingerülten kérdezte: hol takarékoskodjék s egyáltalán, mire való a folytonos konferenciázás? /ima, Stürgkh formulája nyers fogalmazásban a háborús igények automatikus kielégítéséről./ Az 1915* december 12-i közös miniszteri konferencia, egyebek között, ismét egy, a hadvezetőség által az anyagbeszerzés terén teremtett fait accompli-val foglalkozott. /Ezek a fait accompli-k jelzik a háborús mechanizmusnak a hagyományos ügyintézés elé futását./ A hadve-