Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bálint Ferenc–Szabó Ferenc: Ipartestületi iratok selejtezése: a Gyulai Állami Levéltár tapasztalatai / 639–651. o.

- 644 1930-ra a megyei százalék - elsősorban a könnyűipar, az élelmiszeripar és az épitőanyagipar üzemeinek felállitása nyomán, a gyári munkásság megszaporodásával - 16.8 %-ra emelkedett. /Békéscsabán 25 %, Gjmlán 27 %

% Orosházán 24 %, Szarvason 14 %, Békésen 15 % volt ugyancsak 1930-ban./ Alapvetően fontos e számokon tul annak a kiemelése is, hogy a korabeli szóval "iparostársadalom"-nák nevezett réteg már régóta erősen differenciált volt s bár az ipartestületek tagságának túlnyomó részét a segéd nélkül dolgozó mesterek tették ki, a testületek; és szakosztályok vezetésében a vagyonosabb, több /gyakran 10-15/ segédet foglalkoztató, korszerűbb műhellyel rendelkező, tőkeerősebb iparosoké volt a hangadó szerep. Így a fennen hangoztatott "össziparos érdek" sem tudta elfedni a testületekben a gyakran és nyiltan jelentkező ilyen természetű ellentéteket. További - még az előbbinél is élesebb - szembenállást jelentett a mesterek és segédek ellentéte. Az ipartestületek túlnyomórészt a mesterek, a munkáltatók érdekvédelmi szervei voltak s a segédek és inasók kiszolgáltatottságának fenntartására,bérköveteléseik visszaszorítására törekedtek. Az 1930 -as népszámlálás tanusitja, jhogy Békés megye akkori 8296 ipari "vállalata" közül segéd nélküj. ;" dolgozott . 5199 /60 %/ 1-2 segéddel . 2363 /28 %/ 3-5 segéddel '537 6-10 segéddel y-125 11-20 segéddel . 39 20-nál több segéddel 33 Ugyanakkor állandóan fenyegette és sorvasztotta a kisiparosságot a hazai és külföldi gyáripar versenye, az olcsóbb tömegtermelés, • Az intézmény társadalmi szerepéről elmondható, hogy minden ipartestület vezetősége és tagságának jelentős része törekedett a társadalmi különállás hangsúlyozására és megvalósítására. Mint a harmincas évek szociográfiáiból is kitűnik, "lefelé", azaz a földmunkásság, a napszámosság, a szakképzetlen gyári munkásság irányában a merev, szinte arisztokratikus elzárkózás jellemezte a kisiparosok társadalmát. A Viharsarokban még a vagyonosabb parasztságot is sokan lenézéssel kezelték, a gazdalegények és az iparossegédek szórakozása, társasági élete többnyire teljesen külön folyt. Ugyanekkor "felfelé", azaz a vagyonosabb kereskedők, jobban fizetett tisztviselők, vagyis a felszabadulás előtti "középosztály" irányában az ipartestületek hangadó rétege a kapcsolatokat kereste s a "felette lévőket" igyekezett utánozni életformában, viseletben, lakáskultúrában, szórakozásaiban is. Bár a testületek kulturális tevékenysége túlnyomórészt sekélyes igényeket tükröz, nem tagadható, hogy egyes területeken /pl.könyv< tárügy, műkedvelő szinjátszás/ maradandó eredményeik volt. Az ipartestületeknek szakmai képzés és továbbképzés megszervezésében, az iparostanoncok oktatásában, ellátásában, kiemelkedő kiállitások rendezésében is nagy szerepük volt.