Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bálint Ferenc–Szabó Ferenc: Ipartestületi iratok selejtezése: a Gyulai Állami Levéltár tapasztalatai / 639–651. o.

- 643 1945 után az ipartestületek felszámolását fokozatosan hajtották végre,. Majd az ipartestületek teljes felszámolását előkészitő legfontosabb rendelet, a 12410/1948. sz. korm

0 rend., megszüntette az iparosok kényszerű ipartestületi tagságát és 1948-ban, a fordulat évében, az ipartestületek vezetésében is jelentős változások történtek. A testületeket irányitó elöljáróságokban ugyanis sok volt az olyan több segédet tartó, vagyonosabb mester, akik megrekedtek a felszabadulás előtt megszokott kisipar-centrikus szemléletnél, ellenkezéssel fogadták a népi demokráciában megvalósított munkásvédő intézkedéseket, a progressziv jövedelemadót. Ezért az iparügyi miniszter 1948-ban törvényes jogánál fogva a testületekben általában felfüggesztette az autonómiát s az ipartestületek vezetésére kiküldötteket rendelt ki a testület költségére. A kirendelt hatósági biztosok az iratokat, nyilvántartásokat, számadásokat és a leltár szerinti vagyontárgyakat szabályosan átvették az iparhatóság jelenlétében. Az egyes szakosztályok vezetőségét is leváltották, s helyükbe kinevezett szakosztályi megbizottak kerültek. Ez az átmeneti állapot nem tartott sokáig. A 200/1949. sz. korm. rend. az ipartestületi ingatlanoknak, ingóságoknak és az általuk kezelt alapítványok vagyonának zár alá vételéről intézkedett. Majd 1949-ben a. belügymin

iszter 1949. okt. 28-án kelt 550243/1949. IV.3.sz. rendeletével az ipartestületeket feloszlatta s minden testülethez felszámoló bizottságot küldött ki. Az ipartestületek addigi jogkörét, a segéde." lajstromok vezetését, valamint a munkaviszony nyilvántartásával kapcsolatos teendők ellátását, a könnyűipari miniszter /166.202/1949.XH.4,/ rendelete alapján az elsőfokú iparhatóságok vették át. Nekik kellett átvenniük a testületek meglévő iratait is, s tőlük kerültek azok az állami levéltári hálózat őrizetébe. Az ország erőteljes nagyipari fejlődésének eredményeként számban és jelentőségben megcsökkent magánkisiparosság érdekvédelmét ettől kezdve az 1949-ben már működ

ő Kisiparosok Országos Szervezete /KIOSZ/ megyei szervezetei és városi-járási helyi csoportjai látták el,, /A kisipari szövetkezetekben /KTSZ-ekben/ dolgozó iparosok már nem tartoznak a KIOSZ tagjai közé,/. Az iparhatósági funkciót az illetékes tanácsi szakigazgatási szervek gyakorolják, az iparoktatást, az ipari szakképzést pedig a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási szervei látják el. Az ipartestületek szervezetének és jogkörének még ilyen vázlatos történeti áttekintése során is feltétlenül teret kell szentelnünk az intézmény g

azdasági és társadalmi szerepének. Ez a szerep a gyáriparban szegényebb vidékeken működő ipartestületek esetében nyilvánvalóan jelentősebb volt, mert lényegében az iparral foglalkozók túlnyomó részét fogja össze. Szélesebb értelemben arról van szó, hogy az ipartestület eg

y számban is tekintélyes társadalmi réteg képviselőjét, érdekvédelmi szervezetet jelentett©, elsősorban a nagyobb helységekben. Békés megyében 1900ban, bár gyáripar még egyáltalán nem volt, Gyula lakosságának 25 %-a, Békéscsaba 15 %-a, Orosháza 21 %-a, Szarvas 14 %-a az iparból élt /keresők és eltartottak/, A megyében ugyanakkor 13.4 % volt ugyanez az arányszám.