Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bálint Ferenc–Szabó Ferenc: Ipartestületi iratok selejtezése: a Gyulai Állami Levéltár tapasztalatai / 639–651. o.

- 642 Feltétlenül emliteni kell az ipartestületek működésénél a már régebben fennálló s 1868—ban ujabb törvénnyel megerősitett kereskedelmi és iparkamarák szerepét. A több megyére kiterjedő hatáskörű kamarák az iparosokat és kereskedőket egybefogva érdekvédelmi szerepet játszottak, közvetítettek az ipartestületek, a törvényhatóságok és a minisztérium között. Erőteljes véleményező és elvi irányitó jogkörén s az ipari szaktanfolyamok szervezésén kivül a mestervizsgák lebonyolítása, a mesterlevél kiállítása is a kamarák feladata volt. Tagjait 5 évenként választották a kamarai kerületben lakó iparosok közül. /Békés megye 1919-ig az aradi, 1920 után a szegedi kamarai kerülethez tartozott./ Ez a kiépített szervezet az első világháborúig lényegében változatlanul fungált

e A Horthy-korszakban az 1922. évi XII. törvénycikk módosította és bővitette először az 1884-es törvényt. /Végrehajtásáról a 78.000/1923. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet intézkedett,,/ Az ipartestületi önkormányzatot ez a rendelkezés annyiban érintette hátrányosan, hogy az iparhatóságnak módot adott arra, hogy a tanoncok és segédek nyilvántartásának és a felettük való felügyeletnek jogát a testülettől megvonja. Nagyobb szervezeti változást azonban nem vezetett be. Az ipartestületek szervezetének és hatáskörének jelentős átalakítása, valamint az ipartestületek országos központjának életrehivása az 1932. évi VIII. törvénycikk alapján történt meg. A kézműipar súlyának csökkenése nyilvánult meg abban, hogy a néhány évvel későbbi végrehajtás során a kisebb testületeket jórészt összevonták s többnyire járási szintű ipartestületeket próbáltak létrehozni. Békés megye területére nézve pl. az iparügyi miniszter 1936-ban elrendelte, hogy az eddigi 20 testületet 9 testületbe kell összevonni. Összevonásuk azonban csak részben történhetett meg, mert 1949-ben még mindig 14 testület működött közülük, pedig a felszabadulás után nem volt ipartestületalakitás. A megnövekedett s többnyire nevükben is megváltozott testületek jog köre változatlan maradt, bár feladataikat a törvény számottevően megnövelte a tökéletesebb termelési eljárások meghonosításának, anyagraktárak, áru- és mintacsarnokok létesítésének, anyagbeszerző, termelő, értékesítő és hitelszövetkezetek létesítésének kezdeményező előmozdításával. Az önállóság korlátozását jelzi ugyanakkor az Ipartestületek Országos Központjának /IPOK/ megszervezése és az erőteljesebb hatósági felüg;yelet törvénybeiktatása, s a kamarai jogkör további szélesítése. Az 1944. március 19-i német megszállás után az ipartestületi önkormányzatot, illetve a testületek működését felfüggesztették, ugyanúgy, mint az egyesületekét. A felszabadulás után az ipartestületek javarésze hamarosan, a Viharsarokban már 1944 decemberében, 1945 januárjában talpraáüt s tevékenyen bekapcsolódott az uj jáépitésbe. A testületi trgsájg Igazolási eljárásának előrehaladása után

f 1945. október 11én kiadott rendeletével /83.200/1/3/l945»sz* Ip.M./, az iparügyi miniszter engedélyt adott az önkormányzat helyreállítására: ahol a tagok legalább 73%-a már leigazolásra került, össze lehetett hivni az ipartestület közgyűlését.