Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bálint Ferenc–Szabó Ferenc: Ipartestületi iratok selejtezése: a Gyulai Állami Levéltár tapasztalatai / 639–651. o.
- 641 testület a kényszertársulás elvén alapult, vagyis minden olyan iparos köteles volt belépni, aki képesítéshez kötött mesterséget folytatott. A fővárosban iparágak vagy iparcsoportok szerint alakultak meg az ipartestületek, vidéken azonban egy városban vagy községben csak egy-egy általános ipartestületet engedélyezett a törvény. /Nem egy helyütt előfordult ugyanakkor, hogy a szakmák szerinti ipartársulatok megmaradtak s az ipartestület jóidéig nem született meg. Gyulán pl. az 1874-ben létrejött 3 ipartársulat csak 1914-ben olvadt öszsze '.és alakult át ipartestületté./ Az ipartestület ügyeit a közgyűlés és az annak alárendelt elől ejáróság intéztéé A nagyobb ipartestületekben az erősebb iparcsoportok a testületen belül külön szakosztályokat alakitottak. A szakosztályok önálló vezetőséget választottak és külön szakosztályi gyűléseket tartottak. A nagyobb ipartestületek később külön főhivatású ipartestületi' jegyzőt is alkalmaztak az adminisztrációs feladatok ellátására, a kisebbek mellékmunkában végeztették ugyanezt. Az 1884. évi XVII. te. alapján megalakított ipartestületek elsőfokú iparhatósági jogkört kaptak. Ez azt jelenti, hogy a testület a kötelékébe tartozó kézműves-iparosokra nézve, a tanoncok, tanonciskolák és segédek tekintetében elsőfokú hatósági teendőket teljesített,,,. /Vezették a tanonc- és a segédlajstromot, előtte kötik meg a tanoncszerződést, kiállítja a segédlevelet s annak alapján a munkakönyvet, ügyel arra, hogy az önálló iparosok és segédeik közötti viszonyban törvénysértés ne történjen stb./ Fontos jogkört ruházott az ipartestületre a törvény az irun« békéltetési bizottságok megszervezésével. E bizottságokat a mesterek és segédek közötti vitás ügyek eldöntésére hivták életre, többnyire a segédek hátrányára kialakított összetételben., /A testület elöljárósága és a segédek választott megbizottai egyenlő számbeli arányban kerültek a bizottságba, az iparhatósági biztos elnöklete mellett./ Az elsőfokú iparhatósági .jogkör csak kis részben illette meg az ipartestületet. A községekben a járási főszolgabíró, a városokban a városi tanács, vagy a rendőrkapitány látta el a többi elsőfokú iparhatósági feladatot, az iparengedélyek, iparigazolványok, telepengedélyek kiadását, az ipari kihagási ügyeket. A képesítéshez nem kötött iparok gyakorlói, a kereskedők és gyártulajdonosok nem voltak kötelezve az ipartestületi tagságra s igy iparhatósági szempontból sem tartoztak az ipartestület alá. /Békés megyében, ahol a gyáripar aránylag gyenge volt, a gyárak tulajdonosai is többnyire beléptek az ipartestületbe s ezáltal igénybevették annak "szolgálatait" békéltetési tárgyalásoknál stb./ A kézmüiparosság igy végeredményben két elsőfokú iparhatóság alá tartozott, mivel az elsőfokú jogkört a törvény megosztotta, az ipartestületeknek azonban jelentős véleményező, indítványozó szerepet biztosított a helyi hatóságok irányában.
