Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bogdán István: A levéltár és az adatszolgáltatás / 603–614. o.
- 614 seggel - amilyennel azokat a manuális eló'készitő munka - az. adat tartomány meghatározása és az adatok feltárása * során megadták. A kutatás pályarendje a gépi adatszolgáltatásnál: LEVÉLTÁROS •- ADATFELTÁRÁS—^ADATKÖZVETÍTŐ'/ /"katalógus" .—.*.lyukkártya vagy lyukszalag vagy mágnesszalag—*-elektronikus számitógép/ »-IRAT /!/ rADAT. A szubjektív elemek szájna a legminimálisabb, a levéltárost ugyanis nem kapcsolhatjuk ki az adatszolgáltatásból, Az adatközvetitők száma is csak az esetben minimális, ha az anyagi adatszolgáltató /dokumentációs/ szint az irat volt* Ellenkező esetben a katalogizálásnál ismertetett módon és mértékben nő az adatközvetitők száma, és vele növekszik a szubjektív elemeké is. Az adatszolgáltatás hatásfoka - a mondottakból nyilvánvaló - természetesen az adatfeltárás milyenségétől függ. Ha mostan az adatszolgáltatás manuális módszerét /katalogizálást/ a gépivel összehasonlítjuk, akkor a döntő különbséget a következőkben állapithatjuk meg: a mágnesszalagra /pl./ sokkal több /részletesebb/ adatot rögzithetünk, mint a katalóguscédulára, tehát mélyebb adati adatszolgáltató /dokumentációs/ szinten dolgozhatunk. A katalóguscédulákat még rendszerezni /osztályozni/ kell, hogy használhatók legyenek, az előbbit nem. A katalóguscédulának nagy a tárolóhely igénye, a mágnesszalagé kicsi. A katalógus használata lassúbb, nehézkesebb, az összefüggések feltárására jóval korlátozottabb, mint a gépi módszeré. És hozzátehetjük: a gépi módszer költségkihatása sem olyan mértékű, hogy ez döntő szempont lenne a választásnál /megoldható pl. társulással is/. x Nem lehet feladatom az, hogy megmondjam; melyik korszerű mód-" szert válassza a levéltár /még akkor sem, ha valamennyi módszert ismertettem volna/* Azt sem mondhatom meg, hogy a módszereket konkrétan hogyan alkalmazza a maga területén. Csak az elvi kérdések tisztázását pró hálhattam meg. Csak azt tehettem, hogy felhívjam á levéltárosok figyelmét az idők szavára. A többi a levéltárosok feladata, akiknek előbb-'" utóbb válaszolniok kell arra a kérdésre, hogy megmaradnak-e a hagyományos "kézműves" levéltári gyakorlat mellett vagy korszerűbbet választanak helyette. Előbb-utóbb állást kell foglalniuk a levéltár technikai forradalmának kérdésében, mert ez a forradalom - akarva, nem akarva bekövetkezik.