Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - FIGYELŐ - Andrei, V.–Nicula, V.: A mezőgazdaság szocialista egységei által létrehozott dokumentációs anyag fontossága: Revista Arhivelor, 1963. / 568–571. o.

nehézséget. Már ebből is, majd pedig a beszámolókból és a statisztikai jelentésekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szocialista gazdálkodás előnyökkel járt. A párt által kezdeményezett további lépések pozitiv eredményei ugyancsak a levéltári anyagból tükröződnek vissza. A Román Munkáspárt III. kongresszusa után szembeötlő, hogy a parasztság már nem egyenként, hanem csoportosan, sőt tömegekben kéri felvételét. Etekintetben szinte valamennyi levéltári forrásanyag egyező képet mutat. A levéltáraknak ugyancsak fontos anyaga a mezőgazdaság színvonala emelése érdekében létesitett agrotechnikai képzéssel kapcsolatos iratanyag is. Ebből tudjuk meg, hogy milyen nagy fontosságú lépés volt a mezőgazdaság szocialista fejlesztésével kapcsolatosan e szakkáderek képzése. Az igy nyert képből elénk tűnik, hogy a tervezés immáron átfogóbban történhetett meg. A tervek már nem elszigeteltek voltak,hanem egyre nagyobb teriiletekre terjedhettek ki,. A fejlődés követelményeinek megfelelően a kisebb mezőgazdasági egységeket Romániában összevonták. Egyidejűleg elrendelték, hogy a megszűnt egységek levéltári iratanyagát az uj szerv iratai közé kell beolvasztani. Előfordult, hogy több mezőgazdasági szerv élére egy •»• mindenkor a legéletképesebb - került; ilyenkor az iratanyag kezelése és gondozása ennek a legerősebb szervnek a feladatává vált. Bár végülis az az álláspont kerekedett felül, hogy valamennyi elődszerv megőrzendő iratanyaga külön-külön fondot képez, mégis'ugy kellett intézkedni, hogy mindezen fondok együttesen őrzendők és őrzési rendjüket illetőleg szoros kapcsolatot kell kialakitani. Példaként emiitik a szerzők azt az esetet,amikor öt kisebb termelőszövetkezet egyesült. Az egyesUJ.es napjáig mind az öt szövetkezet önálló volt, igy a működése során és azzal kapcsolatban létrehozott iratanyag öt külön fondot képez. Az utód termelőszövetkezet már újnak számit, iratanyaga pedig egy hatodik fondot képez. Ha mind a hat fondot együttesen őrzik, a kutató munkáját ezzel lényegesen megkönynyitik. Ha a mezőgazdaság állami szervezetében létesülnek - hasonló egyesitések révén - ujabb nagyobb szervek, az eljárás ott is az előbbi analógiára történik. Másik fontos kérdés marad e fondok levéltári értékű iratainak tudományos felhasználása. Sajnálattal állapitják meg a szerzők,hogy ezúttal a tudományos érdeklődés még nem olyan számottévő, mint a korábbi fondokbari. Ennek legfőbb okát a közös tanulmány abban látja, hogy ez a friss, legujabbkori anyag nincsen megfelelő segédletekkel ellátva. E téren az irattározás, az iratkezelés és a visszakeresési segédletszerkesztés szinvonala nem tudott lépést tartani magával a mezőgazdaság rohamos fejlődésével. Pedig mindezekre az iratokra nagy szükség van akár egy-egy falumonográfia elkészítésénél is. Tekintettel arra, hogy az ipar és kereskedelem szerveinél igen magas szinvonalu irattári munka folyik, a tanulmány leszögezi, hogy nyomban neki kell látni a mezőgazdasági szervek irattári munkájának színvonalasabbá tételéhez^ Ehhez azt ajánlja, hogy itt is éppen ugy szervezzék meg az irattárosok képzését, majd az irattári munkát: kezelést, védelmet és selejtezést, akárcsak az állami,vagy egyéb gazdasági szervek esetében. Az iratok nyilvántartási rendszerét a legsürgősebben ki kell épiteni, mert a mezőgazdasági iratok tetemes ré-