Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - FIGYELŐ - Müller, G.: Az iratok értékelésének és selejtezésének kérdései: Archivmitteilungen, 1964. / 553–560. o.

- 556 A fenti megkülönböztetést megtehetjük az iratképző szerv egyes szerkezeti részeiben is. Vannak olyan.strukturális részek, melyek egy szerv feladatának elvégzéséhez lényeges módon járulnak hozzá, azaz alapvető funkciókat látnak el. A mezőgazdaság példáját tekintve ide soroljuk az NDK Minisztertanácsa mellett működő Gazdasági Tanács növénytermelő, szántóföldi és állattenyésztési szervezeti részeit ,J4ás szervezeti részek segitő, támogató funkció* látnak él,"mivel az iratképző saerlr'-afiy&gi, és személyzeti' feladatait teljesitik. A számtalan példán végzett vizsgálatok és ennek tapasztalatai azt eredményezték, hogy az irattermelő szerveket meghatározott értékkategóriákba lehet sorolni. A levéltáros részére az iratértékelés és -selejtezés munkájában egy ilyen osztályozás nagy segitséget jelente Az első csoportba azok az iratképző szervek tartoznak, melyek iratanyagának zöme végleges levéltári helyre kerül. Ide tartozik pl, a Népi Kamara, az Államtanács, a Minisztertanács és szervei, valamint a helyi népképviseleti szervek a hozzájuk tartozó iratképző szervekkel együtt. Ebbe a csoportba állami szervek, a gazdasági életet irányitó szervek, a társadalmi életben vezető szerepet játszó intézmények és üzemek tartoznak. A második csoportba tartozó iratképző szervek iratanyagának részleges a levéltári értéke. Ide sorolandók túlnyomó részben a járási szintű irattermelő' szervek. E szervek tevékenységének egy része viszszatükröződik a fölérendelt szervek iratanyagában. Az állami és gazdasági struktúrában betöltött helyzetük miatt irataiknak csak részben van tudományos - történeti értékük. Ebbe a csoportba soroljuk pl. a járáshoz tartozó városokat és községeket, valamint ezek szerveit. A harmadik csoportba tartozó iratképző szervek iratanyaga nem levéltári értékű. Végleges levéltári megőrzésre nem kerülhetnek, ill. átmeneti levéltárból semmiképpen nem vehetők olyan levéltárakba, melyeket szerző "végső" levéltáraknak /Endarchive/ nevez. Itt olyan iratképzőkről van szó, melyek a mindenkori ágazat legalsó fokán találhatók, s csak támogató, segitő és mellékfunkciókat látnak el. E szervek egy részénél egyáltalán nem keletkezik levéltári értékű iratanyag, egy másik részüknél csak nagyon kevés. Utóbbi esetben nem érdemes ezt a levéltári értékű iratanyagot átvenni, tekintettel arra, hogy az a felsőbb szerv irataiban megfelelő mértékben visszatükröződik. E csoportba számítjuk a szolgáltató és ellátó vállalatokat, helyi kereskedelmi, valamint javitó és karbantartó vállalatokat. Az egyes iratképző szervek csoportba sorolása irataik értékének alapos vizsgálata után történik. Az első csoportnál az osztályozás a szerv társadalmi jelentőségéből kifolyólag adódik, mégis az első és második kategóriába sorolásnál minden esetben az iratképző iratanyagának mélyreható elemzése után dönthetünk.