Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - FIGYELŐ - Müller, G.: Az iratok értékelésének és selejtezésének kérdései: Archivmitteilungen, 1964. / 553–560. o.

- 555 a járás egy tanácsát vette vizsüzemeivel együtt. A feladatok kitűzése A szocialista országok tapasztalatainak és az NDK-ban fennálló levéltári feltételeknek figyelembevételével az iratanyag értékelésének jobb analizálása céljára uj módszertani utat kellett választani. Ennek kiindulópontja az irattermelő szerv társadalmi funkciójának értékelése volt. Ezt a funkciót az egyes iratképzőknél nem elszigetelten, hanem más szervekkel való kölcsönhatásaiban kell a mindenkori közigazgatási és termelési ágban figyelembe venni. Ezáltal lehet az irattermelő szerv, vagy bizonyos szervezeti részek alapvető feladatait megismerni és egyúttal megállapítani, hogy a szerv, avagy a szervezeti részek az állami vagy gazdasági élet összrendszerében alapvető funkciót fejtenek-e ki, vagyis működésük a társadalmi fejlődés tekintetében mérvadó-e,vagy csak mellékfeladatokat látnak el. E kérdés tisztázása ne korlátozódjék a törvényes előirásokra, melyek a szerv feladatait határozzák meg, hanem deritse ki közvetlenül az iratképző iratanyagának értékét. Ilyen módon világossá válik, hogy melyik iratanyag vonatkozik nem alapvető társadalmi feladatok ellátásra, illetve, hogy az iratanyag a fölérendelt szerv irataiban teljesen, vagy nagyobb részben visszatükröződik-e. Ilyen elemzés megvilágitja az iratképző, illetve bizonyos szervezeti részek intézményes jelentőségét és az iratok értékét. A módszertanilag helyes és az értékeléssel és selejtezéssel kapcsolatos valamenynyi kérdést figyelembevevő vizsgálat lehetővé teszi az iratok válogatásának alapvető szabályozását. Az iratképző funkciója A vizsgálódás eredményei azt igazolják, hogy az iratképző iratanyagának értékelésénél a szervnek az államigazgatási és gazdasági felépítmény összrendszerében betöltött helye és funkciója, valamint más iratképzőkhöz való kapcsolata igen fontos tényező. Egyes szervek vezető helyet töltenek be, mivel a Párt és a kormány részéről rájuk bizott feladatok alapvetőek. A mezőgazdasági szakágazatból többek között idetartoznak: a minisztertanács mellett működő Mezőgazdasági Tanács, a tartományi és a járási mezőgazdasági tanácsok /alapvető funkciókat ellátó szervek/. Más iratképzők jelentősége ezzel szemben másodrendű, ezek ugyanis csak támogató vagy mellékfunkciót látnak el. Ez azt jelenti, hogy ezek a szervek csak a szakágazat munkájához szükséges anyagi és egyéb feltételeket teremtik meg. A mezőgazdaság köréből ide számitjuk például a javitó műhelyeket és üzemeket, a mezőgazdaság anyagi technikai ellátására szolgáló kereskedelmi vállalatokat. Egy szakágazat szerveinek ilyen kategorizálása más szakágakra is alkalmazandó. Az osztályozás az irattermelő szervnek az állami és gazdasági í$lépitményben betöltött helyét és jelentőségét karakterizálja. és a népmüvelés szakágazatát, valamint gálát alá annak alárendelt szerveivel,