Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - FIGYELŐ - Müller, G.: Az iratok értékelésének és selejtezésének kérdései: Archivmitteilungen, 1964. / 553–560. o.

- 55Vennek a szervnek társadalmi jelentősége - szátnitáson kiviil esett, így azután az értékelés munkája mindjobban elhúzódott. Ehelyett a figyelmet a legfontosabb iratképző szervek irataira kellett volna forditani. A járási levéltárak például kénytelenek voltak kisebb jelentőségű irattermelő szervek iratanyagának selejtezési kérdéseivel foglalkozni, mivel az értékes iratok kiválasztására ném kaptak_módszertani utasitást. Megfelelő selejtezési ügykörjegyzékek segitsegédei az értéktelen iratok nagy tömege távolitható el, az ügykörjegyzékek azonban nem adnak feleletet ugyanazon iratok többszörös megjelenésének és az iratelnyelésnek problémájára. Ezeknek a problémáknak' az ismerete és megoldásuk egy iratképzőnél és több iratképző szervnek egymásközötti viszonylatában is szakszerű iratértékelést kivan meg. A központi és helyi szervek többsége részére nem készült selejtezési ügykörjegyzék, úgyhogy a szervek irattárosai nem tudják megállapítani, hogy mely iratok tudományos és levéltári értékűek, s melyek selejtezhetők bizonyos idő elteltével. E^ért az értékes iratanyag az értéktelennel keveredik, együtt kerülnek rendezésre és együtt készitenek róluk levéltári segédleteket. Az iratanyag mértéktelenül felduzzad és sok raktári helyet igényel. Nem nagyon segit - helyi szervek esetében - a leegyszferüsitett selejtezési ügykörjegyzék használata, mert ez csak a kiselejtezhető iratok egy csekély részét érinti. Szerző olyan megoldást ajánl, mely szerint a jelentéktelen iratképző szervek iratait a járási levéltárak egyáltalán ne,ivegyék át, ezeket az iratokat az őrzési idő lejárta után már maguknál az irattermelő szerveknél selejtezzék

. A leegyszerűsített selejtezési eljárás kiterjesztése mellett fontos szerepet játszik még az iratképző szervek meghatározott csoportjainak megteremtése, kategorizálása. A szervek ilyen osztályozása már eleve meghatározná, hogy mely iratképző szervek iratai nem kerülnek levéltári átvételre. Szerző azt ajánlja, hogy egyúttal ki kell dolgozni az iratok értékeléséöffjjl és selejtezésének racionális rendszerét a velük kapcsolatos kérdésekkel együtt. Ez a szisztéma hathatós módon megszabadítja az NDK állami összleveltári fondját az értéktelen iratoktól, s az iratok értékelése által biztositja a magasfoku társadalmi, s nem utolsó sorban gazdasági hasznot. A szocialista jfcfc* fondjai a jövőben kizárólag csak tudományos - történelmi, vagy ügyviteli szempontból értékes iratokat tartalmazzanak. Az NDK Állami Levéltári Igazgai$si4gán 1964áprilisában munkaközösséget hivtak életre, az "Értékelési és Selejtezési Kutatócsoport

M-ot, mely az állami levéltárak tudományos dolgozóiból alakult meg. A kutatócsoport feladata az iratok értékelésének és selejtezésének uj alapelveit megalkotni. Hasznos segitséget jelentettek emellett a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország tapasztalatanyaga. Egy meghatározott iratképző szerv iratanyagának értékelésére, az iratok értékének megállapítására két járható ut mutatkozott, mégpedig la közigazgatási szakágazatok szerint és 2. ugyanazon közigazgatási sikon, fokon vizsgálva. A kutatócsoport e célból a mezőgazdaság