Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
-367 lemlett anyaghoz képest ekkor már ez a megoldás sem segített sokat a helyszűkével küszködő megyei archívumon. Ének leghitelesebb bizonyítéka Szélessy Károly 1908 tavaszán beterjesztett véleményes javaslata, amelyben a helyzetet feltárva, részletes indítványt tett az alispánnak az egész kérdés-komplexum távlati megoldására vonatkozólag. A beadvány bevezetőjében a levéltárnok kifejtette, miszerint Mosón megye esetében sem lehet a levéltár bővítésének problémáját oly módon rendezni, hogy időnkint egy-egy közelebb, vagy távolabb eső szobát bocsátanak az anyagtárolás céljából rendelkezésre, mert ez a szétszórtság megnehezíti a kurrens feladatok végzését, a rendezésekkel kapcsolatos szakmunkák rendszeres folytatását, s amellett nem oldja meg gyökeresen a térnyerés sokat hangoztatott kérdését. És itt mindjárt azt is megjegyzi, hogy a megyeszékház szárnyépületére tervezett második emelet sem szolgálná célszerűen a levéltár érdekeit, mivel ezek a helyiségek is távol esnének a tulajdonképpeni archívumtól,"* arról r^em is szólva, hogy ea az építkezés milyen költségeket emésztene fel és az oda helyezendő anyag - közvetlenül a tetőzet alatt - mekkora tűzveszélynek lenne kitéve. Ezek előrebocsátása után Szélessy a következő javaslatokat terjesztette az alispáni hivatal, illetve azon keresztül a közgyűlés elé: « T feárom^szolgabiróság anyagát selejtezés alá kell venni, majd ennek megtörténte után a megmaradt iratsorozatokat segédkönyveikkel együtt vissza kell adni nekik azzal a meghagyással, hogy ezeket irattáruktól elkülönítve, egy-egy megfelelő helyiségben tárolják; a jövőt illetően pedig kötelezni kellene a szolgabiróságokat, hogy a 10 évnél régebbi keletű kurrens anyagukat /elsősorban a közrendészeti, ki'hágási, általános igazgatási, hadkiegész8tési és magánjogi természetű iratokat/ minden esztendőben vegyék rostálás alá, mert igy csak a vármegyei ügyviteli szabályzat által, megtartandó Ugydarabakként jelzett iratok kerülnének a járási külön irattárak raktárszobáiba. A helyiségek biztosítása - Írja a továbbiakban az archivárius - nem okozna nagyobb gondot, minthogy az érdekelt hivatalok minden bizonnyal tudnának erre a célra egy közepes nagyságú irattári szobát rendelkezésre bocsátani. - S hogy mit jelentene ennek a járási anyagnak a visszaszolgáltatása a helynyerés szempontjából, arra vonatkozólag talán elegendő azt megjegyezni, hogy a három szolgabiróság irattömege jelenleg 166x80 cm. hosszú és 50 cm. magas /fiókot tölt meg, ami megfelel kb. az egész rakfelület egy harmadának. Ez a megoldás egyúttal azt is kizárná, hogy az egyes szolgabiróságok havonta több esetben legyenek kénytelenek - átiratok utján, vagy személyesen a saját régebbi iratdarabjaikat betekintésre, hivatalos használatra kikérni, kikölcsönöztetni. A selejtezési munkálatokat az érdekelt igazgatási szervek simán, minden költség-és munkaerőszaporitás nélkül végre tudnák hajtani, mivel csak egy-egy év anyagát kellene kirostálni, ellentétben a" levéltárral, mely a mindenfelől beáramló és sokszor a legnagyobb rendetlenségben bekerülő irattömegeket csak egy állandó munkaerő alkalmazása esetén tudná ilyen müveletek alá fogni. 78 A javaslat végül azzal fejeződik be, hogy amennyiben a törvényhatósági bizottság még sem találná elfogadhatóknak a helynyeréssel kapcsolatosan felvetett megoldásokat, akkor legalább a vármegyei könyvtárnak a szekrények által el nem foglalt részét vehesse a levéltár igénybe, minthogy a vármegyei múzeum épülete
