Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 368 a közeljövőben remélhetőleg elkészül, s ebben az esetben a könyvtár is uj otthonra talál, mostani terme pedig' egészen átmehetne az archivum birtokába. Az Írásban beterjesztett indítványokat azonban gyakorlati lépések, konkrét intézkedések nem követték, holott a rajkai és nezsideri főszolgabiróság nyomban közölte, hogy Szélessy Károly elgondolásával egyetért és külön irattár céljára rendelkezésre tud bocsátani egy-egy megfelelő helyiséget. A magyaróvári járás vezetője már fenntartásokkal vette tudomásul a felvetett tervezetet, mert azzal érvelt, táiggyra főispáni személyzeti /kocsis/ lakásnak a főszolgabirói hivatalhoz való csatolása nem oldja meg az elhelyezési problémákat, ha régebbi /1900. előtti/ anyagának őrzéséről továbbra is saját magának kell gondoskodnia*' Hegyi Miklós főszolgabíró ezzel kapcsolatban a következő ellenjavaslatot tette: "Miként tudomásomra jutott, a postahivatal és igy a postavezető részére is Magyaróvárott egy uj épület létesül és ennélfogva a vármegyei parndorfi pénztárnak tulajdonát képező Bőhm-féle ház lakhelyiségeinek nagy része felszabadul. - Ezért célszerű és helyes megoldást látnék abban, ha pl. a Bőhm-féle ház egész első emelete szolgabírói hivatalul használtatnék fel, a jelenlegi szolgabírói hivatal pedig levéltári célokra szolgálna, melyben azután nemcsak hivatalom, hanem a másik két járás szolgabírói hivatalának iratai is kényelmesen elhelyezhetők lennének," '* Bizonyosra vehető, hogy a megye részben ezekre a lehetőségekre való tekintettel sem sietett' döntéseivel, de ezenkívül már csak azért is a várakozás álláspontjára helyezkedett, mivel a belügyminisztérium a régóta tervezett levéltári • szabályzat elkészítését legkésőbb az 1909^es esztendőre jelezte. Ez a generális rendelkezés ugyanis a selejtezés módozatait a követendő szempontjait is regulázni kívánta, így tehát az archivum elhelyezésének, illetve bővítésének kérdésében továbbra sem történt változás, legfeljebb annyiban, hogy az alispán hozzájárult a levéltárosi szoba elavult bútorzatának felújításához. A szerzemények között egy uj íróasztal, egy mosdószekrény, egy ruhafogas és három szék szerepelt, mely ingóságok az elvégzett javításokkal együtt 115 koronájába kerültek a vármegyének. Ebben a tetszetősebb dolgozó szobában folytatta hasznos munkáját Szélessy Károly 1912 nyárutójáig, amikor 63 éves korában, minden előzetes betegség nélkül, hirtelen elhunyt. Halála után nagy versengés kezdődött a megüresedett /ekkor már vármegyei főlevéltárosi/ tisztség betöltése körül. A beérkezett pályázatok sorában - összesen 11 fő folyamodott - a főispán választása Dr|Osváth Gyula személyére esett, aki a sárospataki jogakadémia helyettes tanáraként tevékenykedett. Kinevezését még ugyanazon év október havában átvette, de tényleges szolgálatát az alispán engedélye alapján csak 1913. január 1-vel kezdte meg, minthogy a főiskolát a tanulmányi érdekek veszélyeztetése nélkül korábban nem hagyhatta el.°°