Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 366 ­űrtartalmú /tűzmentes helyiségre. A terjeszkedés módozatait a bead­vány a következők szerint taglalta: "Alkalmasnak vélném e célra a je­lenlegi m.kir.adóhivatal, vagy a jelenlegi régiségtár helyiségét. Előb­bi nemcsak a levéltári raktárakhoz való közelsége által, hanem annak folytán is előnnyel bir a másodsorban emiitettel szemben, hogy az át­alakitás tetemesen kevesebb költségbe kerülneV mivel az adóhivatali helyiség ablakai már vastáblákkal vannak ellátva. Ha azonban a tekin­tetes alispáni hivatal a régiségtári helyiséget jelölné ki a levéltár céljaira, akkor az utóbbi talán áthelyezhető volna a vármegye tulajdo­nát képező rendek-házának jelenleg bérbe adott földszinti lakosztályá­ba." 74 AZ előterjesztés a továbbiakban arra is kitért, hogy ameny­nyiben az ajánlott megoldások mindegyike nehézségekbe ütköznék, végső esetben a piarista székházi helyiséget is igénybe venné a levéltár /bár régiségtár céljaira ez sokkal inkább megfelelne/, mivel minden­képpen férőhelyhez kell jutnia. A főispán határozott rendelkezése alap­ján ugyanis a magyaróvári főszolgabiróság 1888 utáni terjedelmes anya­gát is át kell vennie az archivumnak. A levéltár-bővités ügye ettől kezdve éveken át napirenden volt és időnkint a legkülönbözőbb tervek, javaslatok kerültek megvitatás­ra, anélkül azonban, hogy lényeges változás következett volna be az el­helyezés kérdésében. 1902-ben Szélessy a levéltár előszobájában lévő ré­gi mérnöki műszerekkel megtöltött 4 láda értékesítésére tesz előter­jesztést, hogy átmenetileg legalább ebben a helyiségben lélegzethez jus­son. 75 Két évvel később a vármegye közgyűlése foglalkozott a problémá­val s jóllehet megállapította a megoldás sürgősségét, véghatározatában az alábbiakat közölte: "Minthogy a levéltári helyiségek kibővítésének kérdése az Allamépitészeti Hivatal véleménye szerint nagy költségbe ke­rülne/a székház szárnyépületre második emelet épitése kb. lö ooo koro­na lenne/, s mivel a vármegyei ügyviteli szabályzat külön levéltári sza­bályzat kiadását helyezi kilátásba, az ügy egyelőre függőben marad." 76 Ugyancsak tárgytalanná vált az az elgondolás is, hogy a levéltárral köz­vetlenül szomszédos számvevőségi kirendeltség engedjen át két szobát az egyre jobban felhalmozódó iratanyag elhelyezésére. Egy a közgyűlés által kiküldött külön bizottság azonban min­denesetre tovább tanulmányozta a lehetőségeket és helyszini szemléi alapján még 1904-ben jelentést tett a plénumnak, mely a beterjesztett javaslatokat - véghatározat formájában - a következő pontokba foglaltat­ta: a levéltár egész anyagát a vármegyei székházban kell elhelyezni éspedig 1/ az eddig archívumként használt négy földszinti helyiségben /épület jobb szárnyában/, 2/ a korábban számvevőségi helyiségekként hasz­nált egy nagyobb és egy kisebb szobában /épület bal szárnyában/, 3/ a fő­szolgabírói hivatali helyiségek mellett lévő szobában és konyhában /az épületnek a Bástya utca felé eső részében/, melyek a főispáni természet­beni lakáshoz tartozó helyiségekként voltak mindezideig kezelve és tulaj­donképpen a főispán tiszti huszárjának szolgáltak lakásul. Az utóbbiak­oan kell elhelyezni a magyaróvári főszolgabiróság régebbi anyagát.77 Ez a közgyűlési határozat gyakorlati végrehajtása szempontjá­ból annyiban némi előrehaladást jelentett, hogy a 2.pontban emiitett két szobát a levéltár nagy üggyel-bajjal megkapta,,, bár az időközben felgyü-

Next

/
Thumbnails
Contents