Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
- 352 ra akarná beállítani.- A közgyűlés a javaslatot magáévá tette és Torkos Mihály I. alispán vezetésével egy hattagú bizottságra osztotta ki a feladatot, hogy érintkezésbe lépjen a főherceggel és kieszközölje támogatását a vázolt épületcserével kapcsolatban.^"5 Levéltári szempontból a probléma megoldása különösen sürgető lett volna, hiszen az elhelyezésre vonatkozó panaszok, bejelentések egyre gyakoribakká váltak és eléggé érthetően hozták az illetékesek tudomására, hogy a becses iratanyag lehetetlen körülmények között van tárolva. 1833-ban az alispán soron kivül készíttetett vastáblákat az archivum-i helyiségek ablakaira, mivel jelentést kapott, hogy a mellette lévő fáskamra miatt a tűzveszély igen aggasztó méreteket öltött.^" ggy évvel később a teljesen elkorhadt ablakkereteket kellett ujakkal pótolni, minthogy az irományok biztonságát különben nem lehetett volna garantálni, 1835-ben pedig maga Schott József hivta fel a rendek figyelmét arra, hogy az egyébként rendbe szedett sorozatokat az alsó polcokon /rekeszekben/ nem lehet elhelyezni, mert minden nagyobb esőzés után feltör a padlózat alól a talajvíz és elárasztja a mélyebben fekvő részeket. Az utóbbi panasz ügyében a közgyűlés egyes tagjai személyesen is meggyőződtek a hiányosságok felől - megállapítva, hogy az almáriumok alsó fiókjait az állandó nedvesség miatt nem lehet használni, - s ezért intézkedtek, hogy amíg más épület nem áll rendelkezésre, a leveles-tár közepén álló négy kőoszlop között legyen felállítva egy festetlen nagyobb faállvány, az iratok ideiglenes elhelyezése céljából. ^7 Az emiitett épületszerzés kérdésében egyébként további fejleményekről nem tesznek említést az egykorú feljegyzések, de a vállalt anyagrendezési és lajstromozási munkálatok ettől függetlenül haladtak a maguk utján, a jóváhagyott terv beütemezései szerint. Sőt menet közben a kancelláriai igazgató örömmel jelentette, hogy az egyik ömlesztett állapotban talált irathalmazból igen fontos dokumentumok, főleg a megye- és országhatárra vonatkozó oklevelek kerültek elő, melyek a vármegyei követek további munkájában még jó szolgálatokat tehetnek. 184-O-ben azonban váratlanul igen kellemetlen esemény jött közbe, amely kihatásaiban a leveles-tár vonalán is közvetlenül éreztette káros következményeit. Az esztendő elején ugyanis jelentés érkezett az alispánhoz, hogy bizonyos /vámkihágások miatt kiszabott/ büntetéspénzek ::nem futottak be rendeltetési helyükre. Minthogy ezeknek a kezelését és a velük kapcsolatos levelezéseket a kancellária vezetője intézte, a vármegye természetesen felelősségre vonta Schott Józsefet, aki viszont adminisztratív hibákra, elnézésekre hivatkozva igyekezett a mulasztást valamiképpen megmagyarázni. Amikor azonban a nyomozások során kiderült, hogy a visszatartott pénzeslevelek száma meghaladta a tizenhatot és ez a szabálytalanság már két éven keresztül folytatódott, a vádlott kénytelen volt vallomást tenni, hogy az immár kb. 400 forintot kitevő öszszeget egyszerűen a saját céljaira fordította, tehát elsikkasztotta.^8
