Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 341 Levéltári vonatkozásokban mindez azért érdemel különösebb figyelmet, mivel a megyei nótárius sokrétű munkáját zökkenásmentesen hovatovább csak akkor tudta elvégezni, ha a megyehatóság jogbizonyitó dokumentumai, valamint az igazgatási és igazságszolgáltatási eljárások kapcsán keletkezett irományok állandóan rendelkezésére álltak.Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a vicecomes-i /alispáni/ őrizetben lévő leveles láda már aránylag korán átvándorolt a jegyző lakására, ahol az egyre szaporodó irat- és könyvanyag elhelyezése csakhamar egy-két szekrényt, vagy állványt tett szükségessé. A jegyzői tisztséggel járó kötelezettségek ily módon szinte automatikusan terjeszkedtek ki az archívum magját képező dokumentumok és a velük összefüggésben létrejött iratok védelmére, primitív jellegű kezelésére. - A Comitatus Mosoniensis jegyzőjének személyében történt változásokat - az anyag hiányossága folytán - még a XVII század második felében sem lehet pontosan nyomon követni, de annyi megállapítható, hogy 1668-ban Terstyánszky András került ebbe a beosztásba-^ és a nótárius fizetése ekkor a megszavazott 100 forinton kivül évi 25 forint szállásbérrel is kiegészült. - Egy l68l-ből származó közgyűlési határozat viszont már arról tesz említést, hogy a megyei levéltár "aktáinak regesztrálása" folyamatban van. Ez az első feljegyzés az archívum létéről /Győr megye esetében csak 1721-ben találkozunk ilyen rendelkezéssel!/ és ez egyben arról is tanúskodik, hogy az 1680-as évek elején már olyan menynyiségü iratanyag gyűlt össze, hogy annak rendezéséről, mutatózásáról gondoskodni kellett.5 Az aránylag korai intézkedés hátterében azonban már a levéltár iránti érdeklődés kezdetét, az anyagában rejlő érték és bizonyító erő viszonylagos felismerését is látnunk kell. S ha ezek után felmerül a kérdés, hogy a középkori anyag már említett elkallódása, pusztulása mindezek ellenére, Mosón megye viszonylatában is, miként következhetett be, elég arra utalni, miszerint a Bécs ostromára készülő török had közeledését megelőzően a vármegye legfontosabb és legrégibb okleveleit elszállíttatta különböző, biztonságosaknak vélt helyekre / erre egyébként a későbbi feljegyzések is céloznak/, s a veszély elmultával ezek a dokumentumok már csak részben kerültek vissza a megye birtokába.Ami viszont Magyaróvárott maradt, annak túlnyomó része az ellenséges pusztítások áldozatául esett, ahogyan Major Pál, a megye múlt századi monográfiájának irója sem hagy kétségeket e tekintetben, amikor az 1683. évi közgyűlési protokollum idevágó feljegyzését közli jellemzésül: "Bécs szeptember hó 12-én fölmentetett, Kara Musztafának serege eszeveszetten megfutamodva özonlé el, még azon s a következő napon megyénket, tüzzel-vassal pusztítva mindent, amit útjában ért. Megyénk községei közül csak Halászi és Feketeerdő maradt megkímélve, a többi a tűznek martaléka lőn!"" Az egykorú iratok ugyan említést tesznek arról, hogy a fenyegető veszedelem nagysága miatt az archívumban maradt iratokat a varmegye pecsétjével és pénzével együtt a főispán a saját otthonában helyeztette el,' de arról már nem szólnak a későbbi iratok, jegyzőkönyvek, hogy vajon mi lett a sorsuk ezeknek az értékeknek.