Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
- 342 A felszabadító hadjáratok után következett időszak lényegesen nyugalmasabb volt, bár az a körülmény, hogy a vármegye 1688-ban Pozsonyban tartotta egy alkalommal közgyűlését, egy esztendővel később pedig a közgyűlés megrovással illette a jegyzőt, a generális kongregációk rendszertelen látogatása miatt" /melyek nyilván hol itt, hol ott kerültek megtartásra/, arra mutat, hogy a megyehatóság működésének kifejtésében, s igy természetesen a levéltár-képződés további folyamatában ekkor is felmerültek különböző zavaró .momentumok.- A századforduló táján /1701-ben/ már Trummer Jánost találjuk a notaríus-i tisztségben, kinek személyével kapcsolatosan már kétséget kizáróan megállapítható, hogy rangját választás utján nyerte el. A Rákóczi-féle szabadságharc kitörésekor reá hárult a nagy feladat, hogy a megyei levéltár időközben meggyarapodott anyagát Győrbe mentse, ahol a püspökség hozzájárulásával a káptalan vette át ideiglenesen oltalmába.Amikor azonban a kuruc-labanc- világ hadi eseményeinek egyik gócpontja éppen ebben a térségben alakult ki, Mosón megye közgyűlése sietve ugy határozott, hogy a Győrött elhelyezett dokumentumokat minden úton-módon Pozsonyba kell átszállítani. Az utasitást 1707-ben már a vármegye első izben megválasztott főjegyzője adta ki, " olyan formában, hogy megbízást adott Trummer János nótáriusnak, valamint Poór István kebelbélinek/feltehetően a főjegyző felügyelete alá tartozó kancelláriai hivatal beosztottjának/, a győri káptalannál elrejtett levelestári anyag visszahozatalára. lü A rendelkezés kiadása a zavaros közállapotok és csatározások miatt persze nem jelenthette a végrehajtás azonnali valóra váltását. Alkalmas időpontra kellett várni, hogy a nagy felelősséggel járó feladatnak eleget lehessen tenni, s amint a korabeli iratokból kiderül, ez a lehetőség csak jóval később, egy félév elmultával kínálkozott, amikor már a közgyűlés is újból megsürgette az ügyet a következő szavak kíséretében: "A megyei levéltárat illető irományok vétessenek vissza a győri káptalantól és vitessenek utána a pozsonyi káptalan levelestárába C M 11 E felhívást követően ugyanis a vármegye jegyzője hamarosan jelentést tett a megbízatás teljesítéséről, sőt megnyugtatásul azt is közölte az alispánnal, hogy a pozsonyi káptalannál biztonságba helyezett anyagot a két szállítás között rendelkezésre állott időben egyúttal lajstromozta.12 Az igazgatási és törvénykezési munka feladatköreinek bővülésével nemcsak az írásbeli teendők sokszorozódtak ugyanannyira, hogy a már érintett kancellária aránylag népes személyzetének kellett a jegyzői ténykedések ebbeli részében segédkeznie, hanem az iratok termelése vonalán is - relatív értelemben - olyan tulprodukeíó következett be, hogy az archívum anyagának Pozsonyba szállítása után a megyehatóság nyomban intézkedett a leveles-tár őrizetére megérett irományok lajstromba foglalása tárgyában. E. munkaiatok rendszeres folytatásával a közgyűlés Mihályffy György uradalmi praefectus-t és Baczkó Mihály főszolgabírót bizta meg,13 akik azután a főjegyző kezelésében, illetve közvetlen ellenőrzése alatt álló megyei leveles-tár részére időnkint leadták a már nem szükségelt iratsorozatokat.- Arra vonatkozólag azonba.n ? hogy ez az archívumi anyag hol és miképpen volt elhelyezve ebben az