Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 3^0 121. Alispáni iratok, 11653/1945.sz. 122. Főispáni iratok, uo. 123. Alispáni jelentés, 56. Lengyel Alfréd: MOSÓN VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE A középkori Mosón megye archivum-képződésének lehetőségei feltehetően már a XIII. század közepe táján kialakultak, amikor az Írásbeliség lassú térhóditásával párhuzamosan, az autonóm nemesi vármegye igazgatási és törvénykezési működése már állandó jellegűvé vált. Az előfeltételek fennforgása azonban korántsem jelentette azt, hogy a megyehatóság tevékenységével kapcsolatos feljegyzések, protokollumok és különféle oklevelek egy helyen való Őrzése iránt már ebben a - levéltári szempontból - kezdeti stádiumban határozott törekvések nyilvánultak volna meg. Ennek magyarázatát egyp-észt abban kell keresni, hogy a Mosón megye térségében dúlt gyakori hadakozások a székhely kérdését is bizonytalanná tették 1 s a célszerűségi okok a legfontosabb dokumentunokmak inkább megosztottan való őrzését követelték, másrészt lassitotta a levéltárképződési folyamat kibontakozását a hiteleshelyként működő győri káptalannak aránylagos közelsége. Ez' utóbbi körülmény ugyanis minden bizonnyal még a XIV.század folyamán is sok esetben magához vonzotta a jogbiztositó oklevelek kiadásáért,'vagy elhelyezéséért a megyéhez folyamodó nemeseket, perlekedő feleket. - Ebben az időszakban tehát az úgynevezett "leveles láda" még teljesen elégséges lehetett a legszükségesebb irományok befogadására, mely rendszerint á vicecomes /a későbbi alispán/ lakásán nyert biztonságos elhelyezést. Az Írásbeliség növekedésével, azonban a Comitatus Mosoniensis is külön jegyzőt /notarius-t/ volt kénytelen alkalmazni, aki a protokollumok vezetéséért és a törvénykezéssel kapcsolatos eljárások, Ítéletek írásba foglalásáért megfelelő díjazást kapott, A megye középkori anyaga sajnos elpusztult, elkallódott, így csak a már töredékben megmaradt legrégibb /XVI. századbeli/ közgyűlési iratok alapján állapitható meg a legkorábban szereplő jegyző személye, - név szerint Egyházaspákai Benedek András -, aki 159^-ben a megyei törvényszék munkájában segédkezett. Ez az adat természetesen nem igazolja az elődök jóval régebbi keletű hasonló működését, de a más megyékben felszínre került adalékok analógiája alapján nem lehet vitás, hogy Mosón esetében is már legalább másfél-két évszázaddal korábban tevékenykedtek jegyzők a megyei apparátus keretében, sőt a notáriusi munkakör bővülésével, a fogalmazásban jártas íródeákok is serényen közreműködtek feladatainak ellátásában.