Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Farkas Gábor: Fehér megye és Székesfehérvár város közigazgatása 1944. március 19-től 1945 végéig / 307–340. o.

333 A vármegye az újjászervezés napjaiban, áprilisban semmiféle pénzösszeggel nem rendelkezett. 1944. december 15.körül a pénztárt a megyei tisztviselők Szombathelyre menekitették, és a pénzt a vármegyeházán letétbe helyezték. Az újjászervezés kezdetén a pénzt a vármegyeházán keresték, de Szombathelyről olyan értelmű választ kaptak, hogy a pénz letétbehelyezéséről tudnak, azonban az összeg elveszett. 116/ Ennek ellenére 194-4-.december 31-én Fejér vármegye különféle csekkszámláin 1896353 pengő volt elhelyezve. Az összeg felett azonban zárolás miatt a vármegye nem rendelkezhetett. A belügy-r miniszter ezért 194-5 áprilisában 2250000 pengőt adott a vármegyének azzal, hogy az újjászervezéssel kapcsolatos dologi és személyi kiadásokat fedezzék. Később a felmerülő kiadásokra még két és fél millió állami kölcsönt is felvettek. Ebből a pénzből fedezték a vármegye háza renoválási költségeit is, amely 1945. augusztus 6-ig szovjet.hadikórház volt, és ahová augusztus 9-től a helyreállítási munkák menete szerint költöztek vissza az egyes hivatalok. 117/ Pénz nélkül állottak a községek is. A pénz értékének romlásával pedig később a nehezen befolyt összegek is elenyészőek lettek. A községek 194-5 végén sem rendelkeztek a legszükségesebb nyomtatványokkal, számadási főkönyvet sem vezettek és a befolyt pénzösszeg kezelésére előirt pénzszekrény a községek 50 %-ánál hiányzott. Adószedés esetén a pénztárosok a beszedett összegeket lakásukon őrizték, A vármegye lakossága az adót késedelmesen fizette, sőt voltak olyan hangok is, hogy a pénzadó a magas terménybeszolgáltatási kötelezettség mellett törvénytelen. A megye vezetői a lakosság morális süllyedéséről beszéltek. Az alispán az adófizetés javitását 194-5 augusztusában igen szigorú és megtorló intézkedéseket is kilátásba helyező rendelkezéssel kivánta elérni. Ez a rendelkezés a falusi nép anyagi helyzetének félreismerése folytán születhetett meg. A Törvényhatósági Bizottságban főleg a falusi küldöttek vádolták azzal a megye vezetőit, hogy nem látogatják a községekét és egyes rendelkezések a helyzetek félreismeréséből adódnak. Valóban, a pénzügyi helyzet egyre romlott. Szeptemberben az alispán arról panaszkodott, hogy a vármegyei közigazgatás pénzügyi helyzete katasztrofális. Még augusztusban a vármegyei pótadót 70 %.ban állapitották meg, de október 6-ig az adóhivatalok a legcsekélyebb összeget sem utalták át a vármegyéhez. Az adót csak ujabb megtorló intézkedések kilátásba helyezésével október végétől tudták szedni. A községek talpraállitása végett magas községi pótadó kivetési kulcsot állapitották meg, és kérték a belügyminisztert, hogy hagyja jóvá. így 36 községben 100 %, 21 községben 130 %, 13 községben 150 % és 30 községben 200 % -os volt a községi pótadó. Székesfehérváron a pótadó 180 %, de ez egyáltalán nem fedezte a kiadásokat. 118 / A város jövedelme még az alkalmazottak illetményeinek kifizetését sem biztosította* A polgármester, majd a városi törvényhatósági bizottság több feliratban kérték a belügyminisztert,hogy a város uradalmának felosztásával, a jövedelmét elvesztett törvényhatóságot kárpótolják. A községekben október végéig az alkalmazottak fizetésének folyósítása a legnagyobb nehézségekbe ütközött, ugyanis csak saját bevéts&^lr.kre támaszkodhattak. November l-e után a községi alkalmazottak illetményeit újra a Központi. Tlletményhivatal számfejtette, és a. községeknek csupán a szegődményesek és a kisegítő alkalmazottak illetményeiről kellett gondoskodniok. 119 A községeknek az év végén már.< ez is gondot okozott, igy nem csoda, hogy a főispán a belügyminiszterhez felterjesztett december havi jelentésben az adózásról óvatos szűk-