Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Farkas Gábor: Fehér megye és Székesfehérvár város közigazgatása 1944. március 19-től 1945 végéig / 307–340. o.

- 334szavusággal nyilatkozik: "az állami jövedelmek, adók nehezen folynak be,„V

f 120/ A vármegye rossz pénzügyi helyzetét is ugyanazokkal az okokkal magyarázhatjuk, mint bármi más jelenséget a közigazgatás területén. Hivatalvizsgálatokat alig végeztek. A vasúti közlekedés bizonytalansága miatt a tisztviselőket nem küldhették el a községekbe. Székesfehérvárról például a váli járásba eljutni még az év végén is lehetetlen volt, igy a közigazgatási feladatok oroszlánrészét a járási főjegyzői hivatalnoknak kellett elvégezniök. 121/ Ezek feladatuknak meg is feleltek, és igy az 19^5 évről irott alispáni jelentés a közigazgatást zökkenőmentesnek Ítélte meg. Azok a szakképzettséggel nem rendelkező tisztviselők, akiket a Nemzeti Bizottság nevezett ki, kevés kivétellel megálltak helyüket. Miután ezek megválasztása csak ideiglenesen történt meg, és véglegesítésüket a községekben a képviselőtestületek hagyták jóvá, intézkedéseikben *r különösen a vezetőjegyzők esetében - bizonytalankodás volt -észlelhető. Különösen tapasztalható volt ez a terménybeszolgáltatások esetében, de egyéb adók végrehajtása során is, hogy kellő eréllyel nem lépnek fel a mulasztókkal szemben, mivel a választás előtt a képviselőtestületektől való függő viszonyukat érezték. 122/ Az alispán a városi vármegyei, a járási és a községi tisztviselők igazolásával is elégedetlen volt. Egy alkalommal az igazolóbizottságok működésének teljes csődjéről beszélt, mert a tisztviselők igen enyhe Ítélettel jutották át a bizottságok szűrőjén. A Fejér vármegyei Központi Igazoló Bizottság 194-5-ben 9^8 személyt - tisztviselő, iparos, kereskedő - vont eljárás alá. Ebből 830 főt igazoltak, 8 főt állásvesztésre, hetet nyugdíjazásra, 28-at három és öt év közötti előléptetéstől való megfosztásra, 80-at megfeddésre, egy főt áthelyezésre Ítéltek, egy főtől pedig az iparengedélyt megvonták. 123/ A kommunistapárti alispán az igazoló bizottságokat azzal vádolta, hogy a demokrácia sírásóit engedték be újra a magyar közéletbe, lehetőséget adtak a náci múlttal fertődött kereskedőknek, iparosoknak, hogy az uj szabad világ megteremtésében fékező erővé váljanak. Ezek a megállapítások az év végén, a nemzetgyűlési választásokat megelőző politikai harc, majd a választások után a vármegyei közéletben is felülkerekedő jobboldali politikai irányzat egyre erőteljesebben kibontakozó tevékenysége után hangzottak el. Joggal állapította meg az alispán, hogy az igazoló bizottságok a régi rend hiveit átmentették a demokráciának, mert ezek már 194-5 őszén rendezték soraikat, és a megye községeiben, valamint a megye székhelyén egységes frontot alkottak a baloldali erőkkel szemben. A jobboldal támadását a Kisgazda Párt vezette, amelyhez a szociáldemokraták nagyrésze, különösen Székesfehérváron, csatlakozott. A baloldali erőket a kommunisták fogták össze, akikhez szorosan hozzátartozott a Nemzeti Parasztpárt nem nagy tömegeket, de jelentős politikai erőt képviselő tábora, valamint a szo c,i áldemokraták kisebb része, A két tábor közötti politikai küzdelem kii lönösen a választások előtti hetekben lángolt fel és itt-ott kilengésekre is vezetett.