Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Rademacher, H.: A múzeumi és levéltári gyűjtemények problémája: Archivmitteilungen, 1964. 4. / 210–224. o.

- 211 határolásának bizonyos kérdéseire. E vonatkozásban ugyanis számos, egymást 'keresztező jelenséggel találkozhatunk ezen intézmények működésében, a múltban is, napjainkban is, melyekre kielégitő elvi magyarázatot mindeddig nem sikerült adni. - • A szerző a továbbiakban utal a felvetett problémával foglalkozó cikkekre, tanulmányokra, tudományos tanácskozásokra, melyek részben a levéltárak, részben a muzeumok oldaláról igyekeztek megközelíteni a két intézmény viszonyában jelentkező probléma tisztázását j ;4e mélyreható elemzés híján nem igen jutottak tul olyan általános megállapításokon, hogy - meg kell' oldani a két intézmény világos elhatárolás :. sát • •'.; A jelenségek sokrétű változatokban gazdag világával foglalkozó történeti múzeum a maga állagát és ezzel kapcsolatos igényeit tekintve egyáltalán nem konnyiti meg a levéltárak irányában történő elhatárolást, kivált,; hogy maguk a muzeumok sem igen tettek lényegbevágó lépéséket elméleti profilirozásuk érdekében* mindenesétre nem a levéltártudomány szempontjainak megfelelően* A kiérlelt problémafelvetéssel dolgozó levéltártudománnyal csak megközelítőleg is egybevethető muzeológiai tudomány éppoly kevéssé alakult ki, mint a levéltárhálózatnak megfelelő, egyöntetű muzeumügyi szervezet. Ez a körülmény elsősorban a történeti muzeumok és a levéltárak elhatárolása tekintetében hat igen kedvezőtlenül. A szerző szerint fordulat e téren csak. ugy remélhető, ha a levéltárak és muzeumok megvitatják közös problémájukat, ahogy korábban a levéltárak és könyvtárak között is folyt ilyen párbeszéd, mindkettőjük hasznára. E vita azonban - állapit ja meg a szerző - kellő.mélységben és terjedelemben mindeddig nem alakult ki. A tájmuzeológusok és levéltárosok között 1956 novemberében folytatott megbeszélés csak futólagosan és meglehetősen szűk szempontból foglalkozott a felvetett problémával, s Így nem is adhatott döntő lökést annak elvi tisztázására, bár el kell ismerni, . hogy a kezdeti lépés ez irányban itt mégis megtörtént. A szerző szerint H.Q. Meisnernek az Archivmitteilungen 1957* évi ?• számában közölt cikke /"Levéltárak és muzeumok"/, valamint az emiitett megbeszélés eredményei bizonyos támpontot nyújtanak a kérdés további tisztázására. Meisner ugyan - mint a cikkiró megállapítja csupán megütközéssel konstatálja, hogy a muzeumok sok esetben olyan állagokat sajátitottak ki, melyek tulajdonképpen nem. hozzájuk, hanem a . levéltárak gyűjtőkörébe tartoznak, bár ugyanakkor a muz&umok rehabilitására elismeri, hogy azok igen sok és értékes anyagot mentettek meg oly időkben, amikor azokkal egyéb állami intézmények, különösképpen a levéltárak - vajmi keveset törődtek. Meisner szerint azonban a helyzet már megérlelődött ahhoz, hogy a tisztázódás meginduljon, s a muzeumok az illetéktelenül birtokukban lévő állagokat átadjuk az illetékes levéltáraknak. A szerző szerint Meisner e véleményét csak helyeselni lehet. Hozzáteszi: a muzeumok számára a kérdés rendezését talán meg lehetne könnyiteni egy olyan megoldással, hogy a részben évtizedek óta általuk őrzött levéltári anyag továbbra is kezelésükben maradna - azzal a fel-