Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Schattenhofer, M.: Kortörténeti gyűjtemények városi levéltárakban: Der Archivar, 1964. / 204–210. o.

- 204 - . M. Schattenhofer: KORTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYEK VÁROSI LEVÉLTÁRAKBAN /Der Archivar, 1964./ Az 1945-ös katasztrófa és az azt megelőző évek intenzív élménye elemi erővel szembesítette a német embert a korával, megteremtette a jelenkor történetének egy olyan tudatosságát, mint előzőleg aligha, a zavarnak és a kimerültségnek egy lélegzetnyi ideje után mozgásba hozta mind. a komoly, mind a komolytalan publicisztika fürge és tevékeny tollait, szinrehozta azonban hamarosan a komoly kutatást is, amely a legközelebbi múlt cserepei kö-zt fáradságosan forrásak után kutatva és forrásokat vizsgálva törődni kezdett a kortörténettel. A jelenkor története érdekében végzett ilyen fáradozásokból hatalmas impulzusok támadtak a levéltárak kortörténeti gyűjteményei, valamint a tágabb értelemben vett kortörténeti anyag gyűjtése érdekében. Kortörténeti forrásoknak tekintetik tágabb és itt egyedül tárgyalandó értelemben a történeti anyag összessége egyáltalán és minden korban, amely a történész számára kínálkozik feladata elvégzéséhez, s amely innen vagy tul van egy korszak politikai, gazdasági, szellemi, kulturális és szociális történésének hivatalos vagy félhivatalos, regisztrálva növekedett, irott vagy nyomtatott lecsapódásán. Az ilyen anyag nem uj, nem ma Vagy tegnap óta létezik csak. A XIX. század olyan változásokat hozott, amelyek alapvetőek lettek a levéltárak kortörténeti gyűjteményeinek jellegében. Először is hozta a nép szociális struktúrájának teljes megváltozását, hozott továbbá a politikai, technikai, gazdasági, szellemi, kulturális és szociális ösztönzéseiben egészen uj kristályosodási pontokat a nyilvános és ezzel a történelmi élet számára is. Rétegek, amelyek addig némák és láthatatlanok voltak a történelmi térben, most arcot és hangot kaptak. A hivatalosan regisztrált és regisztrálhat ón kivüli történelmi jelenlétnek a területe mindig nagyobb lett, bármennyire is felfújta magát ez a terület. Nem lehetett többé érvényes a "quod non est in actis, non est in mundo" elve, mivel ráadásul a hivatalos akták tömegével nem. növekedett egyenlő arányban azok bizonyító értéke, hanem ellenkezőleg, csökkent. Másodszor a XIX. század és az azóta eltelt idő egészen uj fennmaradási formákat hozott a régi reprodukciós lehetőségek továbbfejlesztésével és ujak kitalálásával, a kőnyomás, a gyorssajtó és rotációs gép által, a fénykép és film, hanglemez és hangszalag által, A tintapacázó századokra, ahogyan az 1500-tól kezdődő időt nevezték, következett a XIX. században a nyomtatott dolgok áradata. Némely események és némely korszakok elementáris volta és az úgynevezett korszellem is gyakran behatóbban és határozottabban jutnak kifejezésre a kortörténeti dokumentumokban, plakátokon, képeken, röplapokon és hangszalagokon, mint a hivatalos aktákban található lecsapódásukban. A levéltárosok, mint a hivatalos hatáskörükbe tartozó történeti anyagnak, a tör™