Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Schattenhofer, M.: Kortörténeti gyűjtemények városi levéltárakban: Der Archivar, 1964. / 204–210. o.

- 205 t éne Imi forrásoknak szakgondoz, ói immár nem mehettek el kötelességük megsértése nélkül ilyen kortörténeti anyag mellett, mint ahogy a céhbeli német történelem ez után a háború után nem engedhette meg magának, hogy a kortörténetet csak átengedje a publicisztikának, függetlenül Goethe szavaitól, hogy egy korszakon belül nincs olyan nézőpont, ahonnan ezt a korszakot szemlélni lehetne. Kiindulópontként, semmi esetre sem minta és példakép gyanánt mutassuk be röviden a müncheni városi levéltár kortörténeti részlegét messze visszanyúló terjedelmes gyűjteményeivel és azok fejlődésével. Ez a részleg magvában több mint száz esztendős, és néhány generáció gyűjthetett belőle tapasztalatokat, A következőket tartalmazza: 1. A városi krónika, amit korábban München város korkönyvének /Zeitbuch/ vagy évkönyvének is neveztek, 2. a tulajdonképpeni kortörténeti gyűjtemény, 3- az ujságkivágat-gyűjtemény, 4* a plakátgyűjtemény, 5. a fényképgyüjtemény, 6, a filmgyűjtemény és 7« a hangdokumentumok gyűjteménye. A városi krónikát*,mint eme gyűjtemények magvát a Bajor Belügyminisztérium egy 1845-i utasításának megfelelően kezdték el, és visszamenőleg kiegészítették 1818-ig, az uj bajor községi törvény /Géme indeordnung/ évéig* 1916*-ig 511 foliokötetből áll, amelyek kezdettől fogva tartalmaznak a kézzel irt krónikaszöveg közt elhelyezett kortörténeti anyagot is, hivatalos nyomtatványokat és röplapokat, választási felhivásokat és választási programokat, felragaszokat, a legkülönfélébb szervezeteknek és egyesületeknek a beszámolóit és programjait, képeket és terveket, ünnepi és szinházi programokat és hasonlókat* A fényképezés fellendülése 1871-ben megteremtette a kép- és fényképanyag gyűjteményt saját képkötetekben, amelyekből 1916-ig 63 nagyfolio-kötet keletkezett* Mivel Bismarck birodalomalapitásával München politikai, gazdasági és kulturális élete gyorsan és gazdagon fejlődött és a kortörté*neti anyag tömege gyorsan feldagadt, 1872-től a szövegköteghez saját mellékletkötegeket alakitottak ki. Hogy egy példát emlitsünk, az 1914es krónika évfolyam a képkötettel együtt egymaga 18 vaskos, nem valami könnyen kezelhető, de teljességében rendkivül értékes kortörténeti adatot magában foglaló kötetet tesz ki. Személy- és tárgymutató regiszterek, amelyek a mai igényeknek természetesen már nem egészen felelnek meg, tárják fel a kortörténeti anyagnak ezt a tömegét egy egész századról. Ha eltekintünk a korhoz kötött levéltártechnikai hiányosságoktól, magunk előtt látjuk ezt az akkori korszakra vonatkozó teljesen kiépitett kortörténeti gyűjteményt, amely kielégiti mindazon követelményeket, amelyeket elméletileg csak sokkal később állitottak fel ilyen gyűjtemények iránt, Pius Dirr, aki 19l7~ben a müncheni városi levéltár vezetését átvette, és aki homo politicus és egyben magasszintü tudományos szervező volt, a városi krónikának uj, modern arculatot adott, és megalapozója lett a mai értelemben vett kortörténeti részlegnek, Dirrnek a