Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Belov, G. A.: A levéltártan égető problémái: Voproszi Arhivovegyenyija, 1962. 2. / 185–194. o.
- 188 Az iratanyag feldolgozását részben a hivatalok és intézmények munkatársai, részben az egyenesen e célból létrehozott szakemberekből álló csoportok végezték* akik önálló elszámolású alapon tevékenykednek a levéltáraknál• Ezek a csoportok nemcsak az iratanyag tudományos feldolgozását biztositják, de elzárják a levéltárakat az idegenektől, akik külön fizetésért vállalkoznak a levéltári anyag feldolgozására, de pénzhajhászó módon értékes iratokat selejteznek ki* A Szovjet Központi Állami Népgazdasági Levéltár önálló elszámolású csoportja, amely 1963**han alakult, már 204 ezer ügyet dQlgozott fel 14 hivatalban, s ezek felét állami megőrzésre vette át. Az anyag feldolgozása során 76 ezer tematikai cédulát készitettek a levéltár tárgyi katalógusa számára. Hasonló csoportokat alakítottak az Októberi Porradalom Központi Állami Levéltárában, Központi Állami Irodalmi és Művészeti Levéltárban és a Központi Állami Film-, Fényképes Hangdokumentációs Levéltárban is. Jelenleg folyamatban van ilyen csoportok létesítése a Bjelorusz, Litván, Üzbég, Tádzsik és Turkmén Szovjet Szocialista Köztársaság központi állami levéltáraiban, valamint az 0SZSZ3SK 22 kerületi és területi levéltárában. De még további teendők szükségesek e csoportok tevékenységének tökéletesítésére; elsősorban differenciált dijat kell megállapítani a végzett munkáért a feldolgozott anyag bonyolultságának megfelelően. A minisztériumi, hivatali és intézményeknél működő levéltárak rendezése lehetővé tette, hogy aktivabbá tegyék az iratok állami megőrzésre való átvételét. A Központi Állami Irodalmi és Művészeti Levéltár például egy év alatt 53 ezer ügyet vett át, ez háromszorosa az 1962, évinek. A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság 176 ezer ügyet vett át, mig 1962-ben csak 30 ezret. Hasonló a helyzet a többi szövetségi köztársaságban is. Habár sok helyütt, különösen a területeken és kerületekben hasonló jó eredményeket értek el, az uj iratanyagnak állami megőrzésre való átvétele korántsem áll ilyen jól. A Minisztertanács határozata értelmében 1966-ig ki ke11;ielölÍS motenát a'irefcofenak'atf-pus-kategóriáit, amelyek őrzésére az állami levéltárak hivatottak. E célból iratjegyzék készül és kijelölik a tömeges általános ügyintézési dokumentációnak azokat a kategóriáit, melyek nagy tömegben jönnek létre sok intézmény, szervezet és vállalat működése során* Feladatukat abban látják, hogy a jövőben ne engedjék levéltáraik ösztönös kiegészítését iratanyaggal, határozottan véget vessenek az értéktelen iratok átvételének, és megtalálják a lehetőséget arra, hogy átvegyék az értékes anyagot anélkül, hogy "állvány-problémákra" hivatkoznának* Nagyjelentőségű a minisztériumok, hivatalok, intézmények és szervezetek működése során keletkezett, állandó őrzésre kijelölt iratanyag pontos nyilvántartása* Sajnos, a lev élt ári.'.intézmények nincsenek mindig tisztában azzal, hogy mennyi és milyen értékű anyagot vettek át megőrzésre*
