Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ort János: A levéltári "durva" selejtezésről / 1–12. o.

Levéltári értékhatár alá eső szervek iratainak selejtezése Előbbiekbenaz egyes iratsorozatok és állagok durva selejtezését ismertetve, a jogi-gyakorlati jelentőségüket már elvesztett, más tekintetben is értéktelen iratok selejtezésének módszereit foglaltuk össze. Az egész állagok selejtezésének kimondásával pedig lényegében már megközelítettük a kisjelentőségű ügyvitellel rendelkező szervek összes iratai selejtezésének, levéltári értékhatár alá sorolásának kérdését* A levéltári értékhatár /minim.um/ elvi kérdéseit Baraczka István a Levéltári Közlemények 25. évfolyamában "A selejtezés időszerű kérdései" c. alapvető tanulmányában ismertette. E kidolgozott alapelveket az 1957~ben kiadot.t LOK utasitás tervezet /a minimális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról/ a gyűjtőterületi munka gyakorlatára alkalmazta s ez szolgált alapul a későbbiekben a levéltárak gyűjtőköri szervjegyzékeinek kidolgozásához. A levéltári minimum alapelvei egyes közületi szervek, válla- : latok már korábban levéltárakba gyűjtött irataira is természetszerűleg vonatkoztathatók, "Az iratanyag levéltári feldolgozása távlati tervének irányvonalai" /Sashegyi Oszkár/ c. LOK kiadvány, melyet a levéltárosok 1965* évi kongresszusa is tárgyalt, már megoldandó feladatként veti fel az értékhatár alatti szervek levéltárakba gyűjtött iratanyaga selejtezését, de azt csupán a működő szervek begyűjtött irataira korlátozza* A selejtezési munkabizottság e különleges jellegű selejtezési munka végrehajtásánál a következő értékelési-selejtezési módszerek alkalmazását javasolja. '

: Bevezetőben is hangsúlyozzuk Baraczka István elvi jellegű megállapítását,, hogy "az értékminimumot kizárólag jelentős számban működő, tipusos, a termelésben vagy az igazgatásban - általában működési ágazatukban - jelentős szerepet nem játszó szervek esetében lehet alkalmazni." Selejtezési módszerek tekintetében a levéltárakba begyűjtött értékhatár alá sorolható szervek iratainak két csoportját különböztetjük meg. Első csoportba sorolhatók azon kisjelentőségü ügyvitellel rendelkező tipusszervek, kis hivatalok /pl. postahivatal/, intézetek - intézmények /pl. óvodák, gondozóintézetek/, kisüzemek stb., melyek iratainak gyakorlati-jogi jelentőségük elévülésével nincs semmi értéke, vagy pedig egy-két iratuk ugyan önmagában forrásértékűnek minősithető,