Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
•r 113 290. Többek között itt fogalmazta meg legpregnánsabban sokszor hangoztatott meggyőződését: ".,# die unversehrte Aufrechterhaltung des festen Gefüges des ungarischen Nationalstaates eine Lebensfrage für die Grossmaehtstellung der Monarchie ist*" 291« Legyen szabad az olvasót ismét emlékeztetnem e dolgozat előző fejezeteiben mondottakra-*. Most arra, hogy már a kiegyezéses államapparátus működésének első éveiben felmerült szüksége, hogy a közös minisztertanács üléseiről készült jegyzőkönyvek körözését megfelelően szabályozzák, s hatályosan gondoskodjanak a minisztertanács jegyzőkönyvbe foglalt döntéseinek az illetékes miniszterek tudomására hozásáról, valamint arról, hogy a miniszterek, ill* a minisztertanácsban résztvettek utólagos javításairól valamennyi résztvevő tájékozódhassák. Tisza és Clam-Martinic 1917* március 22-i vitájának fentebb vázolt, kis részlete is azt bizonyitja, hogy - amint már korábban is megállapítottam ~ erre a szabályozásra sohasem került sor* A szabályozás elmaradása, kétségtelenül, a jegyzőkönyvek forrásértékének csökkentésére vezetett, /ArriSl nem is szólva, hogy idevágó, megfelelő intézkedések hiányában a jegyzőkönyvek a politikai élet mindennapos gyakorlatában nem tudták betölteni funkciójukat, A minisztertanácsi határozatok - gondoljunk például Tisza ismételt, erélyes felszólalásaira a galiciai petróleum, a hadianyaggyárak megfelelő rendelésekkel való eXlátása ügyében stb., - éppen, mert nem hozták az államigazgatásban mindenütt szokásos, jegyzőkönyvi kivonatok formájában az illetékesek tudomására, magyarán, mert nem vetették azokat papirra, papiron maradtak,/ 292. Spitzmüller közös pénzügyminiszter külön lapra irt utólagos észrevételei az 1918, október 2-i közös miniszteri konferencia jegyzőkönyvének az ő felszólalását reprodukáló részével kapcsolatban, már hangjának szenvedély ősségénél fogva is, különös figyelemre méltók. E korrekciónak a jegyzőkönyv alapszövegével való egybevetéséből, valamint az egykorú helyzet számbavételéből, aprólékosabb, bár társadalomtörténelmi igényű forráskritikában elengedhetetlen elemzés nélkül is nyugodtan merem állítani, hogy ebben az esetben Spitzmüller betoldása tükrözte hivebben a valóságot, nem az a szöveg, amely a jegyzőkönyvvezetőtől származott. Nem , tudván részletes forrásértékelésbe bocsátkozni, csupán annyit jegyeznék meg, hogy e%, valamint a többi, általam felhozott példa is- egyértelműen szól amellett, hogy történettudományunkat nem :• kis mértékben tennők konkrétebbé, eredményeit megbízhatóbbá, ha forrásainkat a forrásokat kitermelő kor társadalmi, politikai viszonyaival minden esetben összevetnők, 293. \ Burián, Stefan: Drei Jahre, Berlin, 1923. 19.• és köv, 1, Azok a 'kérdések, amelyekről alább szólok: 31-32. 1,