Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Degré Alajos: Elemi népiskolák és általános iskolák iratainak levéltári értéke / 96–101. o.

- 97 Az elemi iskolák legfontosabb iratai kétségtelenül az anyakönyvek /előmeneteli és mulasztási naplók, osztálykönyvek, rendtartáskönyvek stb. név alatt is/. Ügyfélszolgálat szempontjából ez sem jelentős anyag, hisz csak 40 évnél régebbi anyakönyveket gyűjtünk be, ezekből pedig csak kivételesen kérnek bizonyítvány másolatot, vagy munkaviszonyról szóié értesítést. De roppant érdekes oktatástörténeti adatokat lehet belőlük kielemezni. így mindjárt az anyakönyvek vezetésének kezdési ideje tekintetében. Soós Imre emiitett cikkében 1868 óta országosan'egységes, előnyomott űrlapokon vezetett anyakönyvekről szói /29.Í,/. Gyakorlatban Nagykanizsán 1871-ből, Zalaegerszegen 187^-től vezetett a községi elemi iskola anyakönyvet. A falusi iskolák túlnyomó többségükben 1898-ban, kivételesen az 1890es évek különböző éveiben kezdtek anyakönyvet vezetni. Csak két lutheránus felekezeti, iskolában maradt fenn ennél régebbi anyakönyv /Szepetneken l860-től, Zalaszentgróton 1876-tól/. Több lutheránus iskoláról nem is tudok a megyében. Az anyakönyvek másik igen érdekes adata az adminisztráció hihetetlen lazasága. Tömegestől maradtak még e század első két évtizedéből is olyan iskolai anyakönyvek, amelyek az osztályzatokat nem tüntették fel. Látszik, hogy a tanulóknak egyáltalán nem volt szükségük bizonyítványra. Az iskolába ugyan nagyjából bekényszeritette őket a törvény és az iskolamulasztási bírság, de hogy ott tanultak-e valamit, azzal ebben az időben édes keveset törődtek. A föld mivelésben maradó fiatalságnak az iskolaköteles kor elmulta után iskolai "tanulmányai" elvégzését nem kellett igazolnia. Ez a lazaság sok falusi iskolában odáig ment, hogy az anyakönyvben még a tanuló személyes adatait is hiányosan jegyezték fel. Sokszor azt sem, hogy hányadik osztályba járt, pedig az előmeneteli és mulasztási naplónak erre vonatkozó rovata is volt, de nem töltötték ki. Néha a néven kívül semmit sem jegyeztek be. Az anyakönyvek harmadik érdekessége az elvégzett osztályok feltüntetése /amennyiben ez megállapítható/. Feltűnő, hogy a két tanerős falusi iskolák az 1920-as évekig rendszerint évente két kötet anyakönyvet fektettek fel, egyiket az I—II, osztály, másikat /vékonyabbat/ a III-VI. osztály számára, A becsődített nagy tömegű gyerek /egy tanítóra néha 60-80 tanuló/ az első osztályon még csak keresztül vergődött, sokszor másodszori vagy harmadszori nekifutásra, hisz ilyen tömeg mellett intenzív, az egyéni képességeket és adottságokat figyelembevevő oktatás fizikailag lehetetlen volt, A második osztálybői már kezdtek kimaradozni, ami geometriai haladvány mértékében fokozódott, a hatodikra sokszor 40 elsőosztályosból csak 3-4 maradt. Az I. világháború idején nem egy másod-harmadik osztályos tanuló anyakönyvi lapjára az érdemjegyek helyett csak annyit jegyzett fel a gondos és preciz tanitó: "apja bevonult." Ezek természetesen csak általánosságok, amikkel csupán az iskolai anyakönyvek történeti forrásértékére kívánom felhívni a fi-