Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Baraczka István–Benda Kálmán: Látogatás Budapest Főváros Levéltárában: Baraczka István levéltárigazgatóval beszélget Benda Kálmán / 80–93. o.

- 83 töröktől, s ahogy hallottuk az elmenekült mészáros ;

öéh is visszatért a városba, vajon az élet ott folytatódott, ahol az oszmán foglalás előtt abbamaradt? - Az a föllendülés, ami a török előtti Budát, Pestet és Óbudát jellemzi, nagy-nagy vargabetűkkel folytatódik a visszafoglalás után. Tudjuk, hogy a három városban vegyesen laktak magyarok és németek, közülük Pest inkább magyar, Buda inkább német volt. De hadd oszlassak el itt egy ba1 hitedélmet, ami Óbudával kapcsolatban fönnáll még a legújabb időkben is. Óbudát ugy tartják számon, mint kifejezetten német várost. A levéltári dokumentumok egyáltalán•nem ezt igazolják. Ha tanulmányozza az ember, hogyan szerveződik újjá Óbuda a töröktől való fölszabadulás után, akkor az első városi tanács, a magisztrátus sorában kizárólag magyar neveket találunk. Nemes György biró, Zsigmond István, Madarasi Gergely, Szőcs Mihály, Mészáros György, Lendvai István esküdtek nevei nem szorulnak közelebbi névelemzésre. Nagyon érdekes, hogy azok a betelepült német elemek, amelyek^ törököktől való fölszabadulás után kerülnek Óbudára, hamarosan magukénak érzik a várost. Ok maguk igyekeznek a régi feudális kereteket szétfeszíteni,megszerezni a városnak r^gi jogállását. Hadd idézzek itt egy német betelepült polgárt, Insman Tamást, aki 1702-ben jön Óbudára, szőlőműves jobbágy. Ez az Insman Tamás 1714- és 1718 között verekszik Óbuda szabad királyi városi jogaiért. A lakosság teljes egészében támojgatja törekvését, annál kevésbé a földesúr, Zichy gróf. Elüldözik Óbudáról, elkobozzák vagyonát, Budára, közelebbről Újlakra kénytelen költözni, ott vesz házat. Jogi tanácsadója, szinte súgója, Mosel János, a haladó szellemű pesti szindikus, aki oly nagyon sokat tett Pest város föllenditéséért, - Mi érdeke fűződött a szindikusnak, azaz főjegyzőnek ahhoz, hogy támogassa egy óbudai polgárnak a törekvéseit? - Ugy gondolta, hogyha a környező városokban a haladásnak megfelelő utat tud egyengetni, Pesten a maga munkáját könnyíti meg. - A török kor életére tehát azt mondhatjuk, nem maradt adat a levéltárban. 1686 utánról azonban annál több iratot őriznek itten. Mit mondanak ezek az iratsorozatok, a romokból és a pusztulásból hogyan emelkedett fel a három város, és milyen helyet verekedtek ki maguknak a XVIII. századi magyar fejlődésben? - Állandóan azon panaszkodnak a Budát újjá épitők, hogy nincsen épitőanyag, messziről kell a fát hozni, - pedig ha az ember ma a budai hegyekre tekint, azok tele vannak erdővel. Ezek a hegyek, amelyek, most erdősen tűnnek elénk, annak idején szőlőhegyek voltak. 1701-ben a