Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 42 nács elnöki teendőinek ideiglenes ellátásával. E kettős funkciója a kiegyezési mü befejezésével önműködően megszűnnék. íme, a kiegyezéses, magyar politikusok számára legünnepélyesebb órákban,a-.magyar önállóság látszatának megóvására hivatott I867. évi XII. te. szentesítése előtti napon, pillanatnyi bürokratikus nehézségek alkalmán a bizonyos személyi motivumoktól is vezetve, a Habsburg-birodalom első államférfia felségfelterjesztésében a nagy szerkezeti átalakulás konkrét s nem is lényegtelen útjait keresi. E közben e nagy változásnak olyan elemeire kér uralkodói szentesítést, amelyekről az aktuális politikai helyzet kívánalmaihoz igazodó politikusok nem gondoskodtak. A birodalom vezető kormányférfia, részben tán nem is tudatosan, a szerkezeti hiányok betöltését célzó javaslataival hozzájárult ahhoz, hogy a Habsburg-monarchia polgári-parlamentáris keretei között is nyiltak utak az abszolutiszti^ kus kormányzás számára. Melyek voltak ezek az utak s a kikristályosodó kormányzati berendezésnek hol voltak azok a pontjai, amelyek fogódzóul szolgáltak Metternich-i módszerek alkalmazásához és Metternich-i politikai célkitűzések megvalósításához. A dolgok külső rendje Beust előterjesztésének szellemében alakult tovább. Ferenc József I867. június 23-án, a császári ház és a külügyek miniszterének állásában való meghagyása mellett BeustDt kinevezte birodalmi kancellárrá. Megerősitette a korábban ráruházott minisztertanácsi elnöki minőségében addigi amig a magyar korona országai s többi országai és tartományai között az államjogi viszony nem rendeződik.Egyszersmind felhatalmazta, hogy ez utóbbi funkciójában való helyettesítésre tegyen személyi javaslatot. /115/ Wertheimer Ede azt irja, hogy a császár taktikai meggondolásokból nevezte ki Beustot birodalmi kancellárnak. /116/ A Monarchia egységes birodalom-jellegét kivánta volna ezzel kifejezésre juttatni s a kiegyezés küszöbön álló, osztrák parlamenti vitája előtt azokat leszerelni, akik Magyarország túlzott önállósulásától a birodalom egységét féltették. Akármint volt is, ez az elhatározás inkább volt évszázados, politikai erőviszonyok kifejezője, mint napi politikai szükségszerűségeké s inkább biztosította évszázados politikai törekvések továbbélését, mint azokat a pillanatnyi politikai célokat, amelyeknek szolgálatában a Legfelső döntés megszületett. Beust felterjesztése és a nyomában létrejött, uralkodói elhatározás kezünkbe adja a lehetőséget a birodalmi kancelláriai funkció, ill. a kiegyezésben szervezett közös kormány elnöki funkciójának szételemzésére. Ugy gondolom, ha e hatalmi kört elemeire