Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szűcs László: A képesítés rendje és a továbbképzés kérdései a levéltári területen / 16–21. o.

- .17 Ennek azonban csak a s^ügorubb előírásai felelnek meg a levéltári munkák által támasztott követelményeknek s az ezekből való többhelyütti engedés - ami a rokon területek különböző igényeinek az összehangolására irányuló törekvésből származott'- végső soron a levéltári munkák színvonalának a rovására történt. Ugyanezt eredményezte tulajdonképpen az is, hogy több esetben az egyes munkakörök bérkategóriáinak a felső bére alacsonyan lett megállapítva s igy a többre képes munkaerők más, nagyobb előrehaladást kínáló területekre vándorolnak. Az ilyen természetű előírások azonban, még ha a legtökéletesebben meg is felelnek a terület követelményeinek, cs&k keretet adnak - más igényt nem is támaszthatunk irántuk -, és nem pótolhatják a céltudatos kádermunkát. A képesítési előírások hiányait emlegetve is sok esetben erre gondolunk. A hibák abból származnak ugyanis, hogy a képesítési előírásokat nem eléggé differenciáltan alkalmazzák az egyes munkaterületekre. Az egyetemi képesítés előírása általában megfelel a tudományos munkakörök esetében, de helytelenül kizárólagosan csak bölcsészeti végzettséget értenek alatta. Jelentős mennyiségű gazdasági, jogi stb. vonatkozású iratanyag van a levéltárakban, közgazdasági, vagy jogi egyetemi végzettségű szakember pedig alig van. Ugyanezt lehet vonatkoztatni a középkáderek esetére is. Célszerű lenne itt is a középiskolai végzettség alatt nem minden esetben feltétlenül gimnáziumi érettségit érteni, hanem esetleg mezőgazdasági vagy közgazdasági technikumi érettségit. Ez azonban a személyzeti munka megjavításával könnyen megoldható. Nagyobb, különböző dolgozó^ között feszültségeket okozó probléma, hogy az iskolai végzettséget illető előírásokat a múltban nem mindig sikerült betartani s jelenleg is vannak mind a tudományos, mind a nem tudományos munkatársak között olyanok, akik nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel. A tudományos dolgozók esetében ez a helyzet jórészt régebbi, idősebb munkatársak méltányossági alapon történt átsorolásának a következménye. A nem tudományos dolgozók esetében onnan származnak a problémák, hogy régebben a többnyire csak elemi iskolai végezettséggel rendelkező altiszteket sorolták át kezdetben levél tári munkaerőkké, majd léptették elő később levéltári kezelővé, - ujab ban pedig, mivel az érettségivel rendelkező fiatalok más munkaterületen általában magasabb kezdőfizetést kapnak és gyorsabb előrehaladási lehetőségük van, nem jönnek, illetve nem maradnak a levéltári területen, nagy a fluktuáció körükben s ezért gyakran a levéltári vezetők is szivesebben veszik a rátermettebb, betanítható érettségi nélküli középkádereket. Ezeken a problémákon azonban csak nagyon következetes, céltudatos személyzeti munkával lehetne segíteni. További, s bizonyos fokig az előzőektől eltérő jellegű problémát jelent a fiatalabb levéltárosi generáció /tudományos és nem tudományos/ hiányos nyelvismerete. Ez az oktatási intézmények