Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Tájékoztatás a levéltárosok 1964-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 175–205. o.
- 183 néprajzi és iparművészeti, valamint természettudományi kérdéseivel foglalkoznak, amint azt a kötetek boritólapján jelzik, ( Az eddig megjelent tanulmányok közül azonban számos* a tágabb Dél-Alföld területének történetébó'l* néprajzából merit, A sorozatnak eddig 55 kötete, ill* füzete látott napvilágot és ezekből a tematika változatossága tűnik ki f Bizonyára a szerkesztő, Dankó Imre múzeumigazgató jórészben néprajzi tárgyú érdeklődésének megfelelően, a tanulmányok között előkelő helyet foglalnak el a néprajzos müvek, Ezek'mellett azonban a Dél-Álföld községeinek,, városainak helytörténete, társadalom- és gazdaságtörténete is kiemelkedő helyet kapott,. Anélkül, ,hogy ebben a tárgykörben a'kisebb dolgozatok jelentőségét lebecsülnénk azzal, hogy nem emiitjük, utalunk arra, hogy a sorozatban látott napvilágot Hanzó Lajos két tanulmánya is: "Feudalizmus kori;árutermelés és iparfejlődés Békés megyében" és "A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX • század második felében", továbbá Marik Dénes: "Gyula mezőgazdasági fejlődése 1945-1960*"; Katona Imre: "A bérharc formái- a kubikmunkán" és "Parasztságunk életének átalakulása"; Erdei Aranka: "Adatok Kőrösnagyharsány parasztságának történetéhez"; Dankó Imre: "A Körösköz- Bihari hajdúság"; Balogh István: "Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX, században" - és még folytathatnánk, 1961-ben itt tette közzé Szabó Ferenc is első munkáinak egyikét: Dologház Gyulán c» tanulmányát» Igen széleskörű a jobbára néprajzi tárgykörben közzétett tanulmányok sora,. Foglalkoztak a Békés megyei cigányokkal, a Fehér-Körös halászatával, a folklorkutátással, különösen Bartók békési gyűjtésével, a tiszántúli hires betyárokkal, a sarkadi népmesékkel, a biharugrai lányokkal és"asszonyokkal, a gyulai és békési vásárokkal, a gyulai fazekassággal stb. Számos művészettörténeti vonatkozású tanulmányt, is kiadtak, A sorozat szép múltra tekint vissza tehát és ma egyik erőssége a dél-alföldi helytörténeti kutatásnak. Számunkra a közzététel módja is figyelemre méltó, A. múzeum, miként azt máshol'is megteszik,„évkönyvben is. közölhetné aszerzők müveit. Egyes könyvtárosok viszont azt vallják, r hogy az temetője a,tanulmányoknak , A gyulai kiadványok jellegéhez, tárgyához jobban illik a Dankótól választott f mőd, a különálló kötetekben, néhány alkalommal egy-egy kötetben két?tanulmánynak is a közlése, Azonkivül ezek a tanulmányok, bizonyára a szerkesztői ráhatás következtében, olvasmányosak, témájuk érdekli a szűkebb szakmabelieken kívüli olvasóközönséget is. Különálló kötetben való megjelenésük mindenki számára hozzáférhetőbb, mint az általában nagy költséggel, kevesebb példányszámban megjelenő évkönyv. .'.'.'•...'., A múlt század utolsó negyedében az élőszavas néphagyomány nagyrészt még fenntartotta"Rózsa Sándornak, Veszelkának, Babáj Gyurkának és más hires betyároknak viselt dolgait. Ismerte a betyárvilág elfojtására királyi biztosként kiküldött és a balladai hangulatú vérbiró névvel illetett Ráday szegedi kormánybiztos alakját. Eljutott a hagyomány ppnyvairodalmi müvek alakjában a késó'b'bi nemzedékekhez is. Jónéhány iró is'meíitett a betyárok.'tetteiből* Ezek között akadt "olyan is, aki helyes történeti érzékkel, művészileg niteles képet alkotott róluk. Sőt, a romantikus képzelgésből reájuk ruházott tulajdonságokat megfelelően lefosztotta'róluk,láthatóvá téve igy igazi énjüket* Egyszóval a betyárok a múlt század közepétől bizonyos helyet foglaltak el az irodalomban is, de helyileg és részleteiben kevésbé ismertük azokat
