Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Jenei Károly: Fejér megye feudáliskori törvénykezési iratanyagának rendezése, 1737–1848 / 103–112. o.

- 103 Jenéi Károly: FEJÉR MEGYE FEUDÁLISKORI TÖRVÉNYKEZÉSI IRATANYAGÁNAK RENDEZÉSE 1737-1848. Fejér megye a 145 éven át tartó török uralom alól 1688. május 19-én szabadult fel, amikor a török védőrség Székesfehérvárt az ostromló német-magyar csapatoknak átadta. A felszabadulást négy éves katonai és kamarai igazgatás követte és csak 1692. szeptember 20-án tarthatta meg a megye első közgyűlését Székesfehérvárott. Az első közgyűlés azonban csak szimbolikus jelentőségű volt, mivel a török ellen folyt hosszú háború ideje alatt a megye hadműveleti területté vált, amikor a székvárosba és a községekbe beszállásolt zsoldos katonaság nem csak a nép életét keseritette meg, de a megyei hatóság nevében eljáró szolgabirákat, esküdteket és biztosakat is nem egyszer súlyosan bántalmazta. Mindezek miatt a megye főispánja, alispánja és főjegyzője közel két évtizeden át rendszeresen Győrben tartózkodtak s a közgyűléseket is Győrben vagy Móron, Lovasberényben és szórványosan Székesfehérváron tartották meg. Csak 1711-ben telepedett meg véglegesen a megye hatósága Székesfehérváron, ahol az 1723. évi 73. t.c. rendelkezése előtt néhány évvel már saját székháza volt /a mai Csók István utcában/. A vármegyeháza épületében egy szűk kis szobában helyezték el a megye iratanyagát. Az iratanyag terjedelme kezdetben még nem okozott különösebb gondot. A sok viszontagság között nemcsak a közgyűlési, hanem a törvénykezési iratok is rendkivül hiányosan maradtak meg. A megyei törvényszék győri működésének emlékét csak némi polgári peres iratanyag őrzi, a törvényszéki ülési jegyzőkönyveknek és bűnügyi iratoknak csak töredékei beszélnek erről az időszakról. A megyei törvényszék székesfehérvári működése alatt azonban az iratanyag évről-évre növekedett. Mivel pedig leggyakrabban a peres iratokat használták^ az iratanyag rendezetlensége e téren okozta a legtöbb zavart és nehézséget. A tarthatatlan helyzet felszámolása végett az 1737. évi február 26-i kisgyűlés elrendelte, hogy a főjegyző az iratokat megfelelőképpen rendezze és lajstromozza. A kisgyűlés kilátásba helyezte a főjegyző fáradságának "jövendő elismerését" is. Az Ígéretnek azonban nem volt ösztönző hatása, mert az 1751• évi március 15-iki közgyűlés megállapítása szerint nem történt semmi előrehaladás, sőt egyenesen súlyosbodott a levéltári iratanyag helyzete. A közgyűlés ezért más megoldáshoz fordult, utasította a főadóvevőt, hogy a rendezés költségeit a megye pénztárából fizesse ki. A főadóvevő azonban a közgyűlés határozatát nem hajtotta végre, igy a levéltári anyag rendezésének az Ugye Mária Terézia 1752. április 28-án kelt rendelete ellenére 17-69-íg függőben maradt.