Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.
- 94- külsőséget, "mely annak más, magasabb törvényhozási szint, vagy .jelleget adna"; el kell kerülni. .A közösügyi bizottságot "törvényhozói jog nem illeti." Ez csak olyan bizottság, mint a többi országos bizottság /pl. a kvóta-deputáció/."Amiket mi itt elfogadunk és megállapítunk, annak végleges szankcióját, határozataink megszavazásával, vagy elvetésével, törvényeink értelmében, a törvényhozás adja meg." Nagy Emil is "kiküszöbölendőnek tartja azokat az intézkedéseke-t, amelyek az országos bizottságot oly szinben tüntetik fel, mintha az törvényhozási jogot gyakorló testület lenne... " /Közösügyi Bizottság Naplója, Budapest, 1906. I. köt. 3* és 5« 1« Kiemelések tőlem, - K.M,/ Haus-, Hof- und Staatsarchiv /továbbiakban: HHSta./ Min. d. Xuss. Polit. Arch. Delegations-Akten, Karton rot 563» t. 52-53./ Ez a megoldási mód mint Beustnek 1199/1868. sz, alatt október 18-án Giskra dr. belügyminiszterhez intézett levele bizonyitja /uo,/ "bevált". Olv. Beust megkeresését a magyar delegáció elnökségéhez: célirányosnak tartotta, hogy a delegációknál "a kölcsönös közlekedés rendes eszközlése, a közös minisztériumokkal való érintkezés közvetítése, továbbá a bizottság elnöksége körül előforduló s egyéb oly teendők teljesitése végett, amelyeket a bizottságok nem saját tagjaik által kivannak végeztetni, egy-egy közös miniszteri segédtisztviselő működjék." /HHSta. uo. fol. 101-102./ Nem véletlen, hogy a konzervatív Majláth gróf különös dicsérettel emlékezett meg erről a megoldásról I869. aug. 31-i Beusthoz intézett levelében. /HHSta, uo. fol. 174-179./ Uo. fol. 205, és 233-238. A kiegyezési törvény ide vágó szakaszai Zolger i.m. 329-330. 1. - A paritás, mint a közös szavazásnál követendő eljárás indokolása, jellemző módon csak a magyar változatban szerepel, nemkülönben annak kihangsúlyozása is, hogy az együttes ülés célja csakis az egyszerű szavazás lehet, A delegációk működésének ily módon való korlátozása volt az az engedmény, amelyet Deákék a törvényjavaslat elfogadása érdekében., a birodalmi parlamenttől aggodalmaskodóknak tettek. Mint korábban, a kiegyezési törvényjavaslat osztrák vitájának ismertetése rendjén láttuk, az osztrákok éppen a közös szavazás tényében pillantották meg a birodalmi, a közös parlament kialakulásának csiráját, ők meg ezért mentek bele a, szerintük, monstruózus törvényjavaslat megszavazásába. A Monarchia legfőbb kormányzati, törvényhozó, politikai szervezetének számtalan ellentmondása közül egyik legalapvetőbb a kiegyezési törvény magyar és osztrák változatának a delegációk funkcióját egymással ellentmondóan meghatározó szakasza. Ezt, főképp a delegációknak az egyes országok belügyeibe való beavatkozástól való eltiltását, ily élesen már a magyar közjogi felfogás fogalmazta meg /Kmety Károly: A magyar közjog tankönyve. 5. kiad. Budapest, 1911. 516. 1./ A magyar kiegyezési törvény /I867: XII. te./ idevágó paragrafusa /a 37. §./ igy hangzik:
