Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.
-elveinek kidolgozásához, hogy megjelöljék a célokat, amelyeket az iratanyag levéltári feldolgozása terén kb, 15 év alatt el kivánunk érni. Egyaránt vonatkoznak az Országos Levéltárra és a területi levéltárakra, annak ellenére, hogy az előbbinek egyes részlegei a levéltári iratanyag feldolgozását tekintve kétségtelenül előbbre vannak, mint a területi levéltárak általában. A cél azonban itt is,ott is ugyanaz, és az Országos Levéltár legfeldolgozottabb részlegeiben is sok még a tennivaló ahhoz, hogy azt elérjük. Az irányvonalak egyik célja az, hogy felhivják a figyelmet olyan levéltári feladatokra, amelyeket csak egyesült erővel, központi szervezéssel és irányitás alatt lehet megoldani, Litrehozá.sukra éppen azért volt szükség, hogy a magyar levéltárügyet egységében tekintve, annak fejlesztéséhez, központi irányításához /a bizottság elé kiszabott területen belül/ némi segitséget nyújtsanak. A továbbiakban az irányvonalak szövegének fejezetei szerint haladva ismertetem a főbb vonatkozó észrevételeket és fűzök azokhoz a bizottság nevében megjegyzéseket. A. A levéltárügy és az irattárügy összefüggései Az irányvonalakban annak a reményünknek adtunk kifejezést, hogy az előkészületben levő uj levéltári törvény a levéltárak és az .irattárak viszonyában javulást eredményez majd. Az észrevételek az eddigi helyzetből kiindulva mérik fel a jelen helyzetet és tartalmaznak bi*= zonyos javaslatokat a jövőre nézve, A Szekszárdi Állami Levéltár vezetője azokra az összefüggésekre mutat rá, amely;ek szabályozott ügyvitel és jó irattári munka között fennállnak. Maga az irattározás rendje, ha meg is valósul, egymagában még nem elég arra, hogy az irattár jól tükrözze a szerve működését, ehhez az ügyvitel megfelelő volta is szükséges, amit az iratképző szerveknek kellene biztosítaniuk. A levéltárak ellenőrző munkájuk során valamelyes közrehatást gyakorolhatnak ugyan, az igazgatási feldadatok megoldási módjába azonban alig szólhatnak bele, s ha a jelenlegi szint e téren továbbra is változatlan marad, a levéltárvezető nem osztja azt a nézetet, hogy az irattárügy nagyobb mérvű szakmai fejlődésre számithatunk. Hasonló kérdéseket érintenek a Zalaegerszegi Állami Levéltár észrevételei is. Ezek szerint ugy látszik, hogy a megyei, járási és városi tanácsoknál az irattári problémák a 45/1958, sz. kormányrendelet nyomán, hat év küzdelmeinek eredményeképpen, nagyjából megoldódtak. Ezek az irattárak rendbe kerülteH, s bennük a selejtezés is megindult.