Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.
- 32 Az iratanyag levéltári feldolgozása távlati tervének irányvonalai A. A levéltárügy és az irattárügy összefüggései A magyar levéltárügynek a felszabadulás után történt központosítása, az Országos Levéltár mellett a területi levéltárak c hálózatának létrehozása és az egész állami levéltári hálózat irányítására a Levéltárak Országos Központjának, majd ennek átszervezésével a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának-felállítása, levéltárszervezetünket kiemelte a polgári-kori széttagoltság állapotából s a volt megyei - immár területi - levéltárak részére megadta a lehetőséget, hogy elinduljanak a tudományos intézménnyé válás utján. A központosítással' azonban természetszerűleg együttjárt az őket korábban fenntartó megyei és a városi hatóságokkal való hivatalszervezeti kapcsolat felbontása, a levéltárak és az irattárak közvetlen, intézményes kapcsolatának megszüntetése, Az állami levéltárak ugyanakkor azáltal, hogy hatósági levéltárakból szervezetileg önállósultak és gyűjtőkörük a maguk illetékességi területén a levéltári törvényben meghatározott valamennyi ál- l lami és társadalmi intézmény levéltári anyagára kiterjedt, igen nagyszámú ügyintéző szervvel kerültek hivatali kapcsolatba, anélkül, hogy működésük eredményességének feltételeit e vonatkozásban mindenben megfelelő jogszabályok biztosították volna. A helyzetet nehezítette, hogy másrészről nem történt megfelelő gondoskodás a hivatalok, hatóságok iratkezelésének, irattározásának szabályozásáról, röviden az irattárügy fejlesztéséről sem, A levéltári problémákat azonban nem lehet kielégítően megoldani ott, ahol az irattárak ügyét elhanyagolják; modern levéltárügy nem létezik modern irattárügy, az iratkezelés és irattározás ügyének fejlesztése, központi irányítása és ellenőrzése nélkül. Ha az irattáros munkája szakmai szempontból nem megfelelő, a levéltáros sem tudja a maga feladatait tökéletesen megoldani. A mai magyar, levéltárügy legmegfelelőbb nehézségei igy egyrészt a levéltárak és irattárak közötti megfelelő szerves és intézményes kapcsolat hiányából, másrészt az irattárak saját felsőbb szerveik által gyakorolandó központi gondozásának, irányításának és ellenőrzésének hiányából ^dódnak. Az uj," készülőben lévő levéltári törvény tervezete megkísérli * levéltárügyünk e főbb problémáit a megoldáshoz közelebb vinni. A levéltárak és irattárak kapcsolatának szervesebbé tétele érdekében a művelődésügyi miniszternek beleszólást kivan biztosítani az iratkezelési rendszerek kidolgozásába, és ellenőrzési jogot kivan adni neki az irattárak irattározási rendje felett is. Ez kilátást nyújt az irattárügy nagyobb mérvű szakmai emelkedésének megindulására, s közvetve arra, hogy a jövőben a levéltárak is nagyobb mértékben tudnak majd szakmai feladataiknak megfelelni.
