Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.

- 30 akár másutt. Ezt a Múzeumi Főosztály is elismerte. A másik álláspontunk, hogy az a gyűjtőkör, amelyet a levéltárak számára a jelenlegi törvény és a jövőben megjelenő törvény kijelöl, szent és sérthetetlen. Nem lehet nyakatekert okoskodással iratok gyűjtéséhez jogcimet szerezni. Hová jutnánk, ha minden kutató az aktatáskájában tartaná az anyagot, ami a monográfiájához kell? Itt a személetben van a ferdülés és torzulás. A fond egy és oszthatatlan, nem lehet abból egyes nagyon érdekes dokumentumokat múzeumi tárgynak nyilvánitani. Amit a levéltári törvény a levéltárra biz, az levéltári feladat. Örök probléma a jelentések szerkesztése. Vannak, akik 6 hétig irnak egy jelentést, Rendszerint akkor, ha az év folyamán elfelejtették a munkanaplókat vezetni, Vannak bizonyos kötelezettségeink a zárszámadással kapcsolatban, amelyben adatokat kell szolgáltatni, mert a felsőbb szervek látni akarják eredményeinket, Ezekből az adatokból látják, hogy ez a terület produkál valamint. Meg fogjuk nézni, hogy lehete ,ezen a sémán egyszerüsiteni. Talán a kutató- és ügyfélszolgálatot öszsze lehet vonni. A jelentésekből is világosan kell látnunk, hogy személy szerint ki mit dolgozott. Nem egyforma a levéltári anyag, ezt= hangsúlyoztuk nemzetközi kongresszusokon. Nem lehet mindre érvényes normákat találni. De tervezni kell. Következő kérdés a levéltári anyag fondókra való tagolása. Mi akkor, amikor az anyagot fondokra tagoltuk, tudtuk, hogy ezen a téren nem lehet rögtön tökéleteset alkotni, Azt is tudtuk, hogy a fondjegyzék 10 év alatt elavul. Örülünk Kosáry kartárs megjegyzéseinek. Javasolja Kosáry kartársnak, hogy van egy munkabizottságunk, ezzel üljön össze adandó alkalommal és tárgyalják meg a kérdést. Amire jutnak, azt a LOK érvényesiteni fogja a fondjegyzékek készitésénél. Jelenleg nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy a vállalati anyag maradjon a vállalatoknál és oda szakember levéltáros kerüljön. A pillanatnyi raktár- és épülethelyzetben nem vállalkozhatunk arra, hogy nagyobb mértékben gyűjtsünk be vállalati anyagot. Ha elkezdenénk pl. a Csepeli Vasmüvek stb. anyaga gyűjtésével foglalkozni, akkor néhány Parlament nagyságú épületre lenne szükségünk. Az egész világon a decentralizáció érvényesül. A járási irattárak létrehozását is ilyen törekvés jellemezte. Ha egy-két komoly történész-érdeklődésű diák bejön a levéltárba, akkor bizonyos könyv- és sajtóanyagot lehet neki adni. Kivételesen egykét dokumentumot is. A szakköröket támogatni kell és a dokumentált történelmi órákat elő kell mozditani. Ez népszerüsiti a levéltári anyagot, felkelthet bizonyos érdeklődést. Vigyázni kell azonban arra is, hogy nagyon szeretnek az emberek olyan anyagokban kutatni, amelyekben politikai vagy egyéb pikantériák vannak. Ezeket az anyagokat judicium nélküli embereknek nem adhatjuk oda prédára, Nagy a felelősség! Mindenkit óva int, hogy az ilyen szenzációhajhászó kutató előtt csukjak be az ajtót. A tanácsokkal, más szervezetekkel elvi alapokon kell tárgyalni. Akár a személyi jó kapcsolatokat is feláldozva. Elveinket szilárdan védjük meg! Nem kell attól tartani, hogy nem vagyunk kapcsolatban a minisztériumok más osztályaival ilyen kérdésekben. ;