Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.
29 ben. A levéltárnak nem feladata, hogy a kutatók száraára és helyettük kutasson. A levéltárosoknak az anyagot kell használhatóvá tenniök. A segédletkészítés problémájára áttérve hangsúlyozta, hogy alapleltáraink és ismertetőleltáraink közel állnak a levéltári útmutatóhoz. Kosáry Domokos hozzászólására rátérve megállapította, hogy észrevételei sok vonatkozásban megszívlelendők, de nem minden vonatkozásban helytállók. Ha véglegesen rendezett lenne az anyag és további gyarapodásra nem számithatnánk, akkor tudnánk elérni a törzsszámok végleges megállapítását, amely megfelelne az ideális logikai rendszernek. A Szovjetunióban a fondokat levéltárbakerülésük sorrendjébenszámozzák meg. Majd egyszer az ideális jegyzék is elkészül nálunk is és akkor Kosáry Domokos hasznos hozzászólásait alkalmazni fogjuk az összeállításnál. Kosáry Domokos válaszolva Ember Győző hozzászólására ellentétet látott az Országos Levéltár végleges fondszámozási rendszere és ideiglenes rendje között, Szerinte a területi levéltárak egy rugalmasabb rendszerben, számkeretekben dolgoznak. Ez jobb az OL gyakorlatánál. Mégis valami olyan rendszerre volna szükségünk, amely az egykori valóságot vázolja fel és azon belül a gyarapodó anyagot többé-kevésbé véglegesen rögzíti. Ha olyan rendszert igényelnek, amely figyelembe veszi a változásokat, az ideiglenes tételek felbontását, azzal ő egyetért. Szedő Antal nem személyeknek kívánt válaszolni, hanem a kérdésekre felelt. Egyik probléma, amit Komoróczy elvtárs felvetett, hogy hol van a levéltár helye a társadalomban, az államapparátusban stb., ezt évek kitartó munkájával a levéltári törvény megtárgyalásakor nagynehezen sikerült megoldanunk és a Molnár elvtárstól kapott felhatalmazás alapján közölheti, hogy ez a törvény rövidesen a Minisztertanács elé kerül tárgyalásra és remélhetőleg nem nyirbálják meg. A másik fájó kérdés a muzeumok, magánosok, kutatók ujabban elhatalmasodott morbus colligendije, gyűjtési szenvedélye, amely sajnos, ugy látszik, elkerült a levéltári anyagig. Éppen Molnár elvtárs hivta fel Kanyar elvtárs figyelmét arra, hogy ott egy "maszek" erős gyűjtőtevékenységet folytat. Nemrég Takáts elvtárssal együtt a tüskevári plébánossal szemben nagy harcot folytattak. A levéltár elvi alapon áll. A világon általában nem a muzeumok és a levéltárak szoktak verekedni az anyag hovatartozása felől, hanem a könyvtárak és levéltárak. Van is a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának egy olyan bizottsága, amely a k* nyvtárak és levéltárak közti vitás kérdések eldöntésére hivatott. Nálunk ujabban egyesek szemléletében a kétdimenzióju levéltári irat 3 dimenziójuvá, múzeumi tárggyá alakult át. Ez ránk nézve tragikus. Sehol a világon múzeumi törvényben ilyet nem merészeltek leszögezni. Annak idején, a levéltári törvény során bizonyos esetekben elnézték volna, hogy egy múzeumnak olyan helyen, ahol nincs levéltár, legyen egy olyan részlege, amely iratanyagot tartalmaz. De nem mint múzeumi tárgyat, hanem mint egy felügyeletük alatt álló fióklevéltárat lettünk volna hajlandók tekinteni. Álláspontunk: a fond akkor is egy és oszthatatlan, ha egy muzeumos kirángat belőle jegyzőkönyveket, akár Szegváron,