Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Oltvai Ferenc: A magyar területi levéltárak a népgazdaság szolgálatában / 1–19. o.

-13 adatait, hanem a régi múlt tapasztalatait is fel tudjuk használni. Tudnunk kell azt, hogy a mostani vizfolyások szabályozás előtt milyen kezdeti stádiumban voltak, milyen hossz- és keresztszelvény mellett vezették le a vízmennyiséget, milyen volt a vonalvezetésük, mi volt a rendeltetésük és hogyan kapcsolódtak egymáshoz a különböző csatornák, belvízrendszerek, folyók. Hidrológiai csapadék megfigyeléseink mindössze 80-100 évre adnak visszamenőleg tájékoztatást. A korábbi adatokról csak a régi tervek utján van tudomásunk, amelyek a megyei levéltárakban szerepelnek. Csupán ezekből vehetők ki a vizfolyások nagy és középviz magasságai, az akkori lefolyású keresztmetszet hoszszelvénye /vizszint és fenékesés/* Minden, jelentősebb vízfolyásra különböző időszakban több terv és adat született és a kivitelezés is szakaszosan állandóan fejlődve és tervmódosításokkal készült. Ezekből fokozatosan, lépcsősen felépithető a mai vizfolyások korábbi állapota, megállapítható, hogy a múlt század elején még mezőgazdaságilag hasznosithatatlan nádas,, mocsaras terület milyen lecsapoló és árokhálózat kiépítése u^ján vált fokozatosan termőfölddé./Pl. a dinynyéskajtori csatolna./ Ezen adatok beszerzése nem mutatható ki megtakarításképpen, sem pénzben, sem munkaidőben, de jelentős értéket képviselnek, mert a kultúrmérnöki gyakorlat és tervezés régi értékes adatgyűjteménye gyarapszik, amely a mostani és eljövend6 tervezésekhez és kivitelezésekhez ad tapasztalati utmutatást.,

11 A Szegedi Állami Levéltárban

, mivel Szegeden jelentős épitkezés folyik, a levéltári tervtárat állandóan használják. 196l-ben 64-, 1962ben 86, 1963-ban 112 esetben adtak át épületterveket a tervezőknek. 1964. februárjában pl. a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet épületét kellett volna felmérni egy tervezőbrigádnak, A levéltárhoz fordultak és a tervek megléte után közölték, hogy 20 ezer forint megtakarítást jelentett a kutatómunka. A tervezőbrigád amúgy is tul volt terhelve munkával, a felmérésre előirányzott időt más munkára fordíthatták. Jelenleg az a helyzetj hogy az átalakításoknál, emeletráépítéseknél a tervező a levéltárból indul ki. Először itt tájékozódik és a legtöbb esetben siker jutalmazza érdeklődését. Mjndezek arra ösztönözték a levéltári kollektívát, hogy a város épitkezési terveiről tájékozódjanak,