Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Felhő Ibolya: A magyarországi városi levéltárak története / 115–150. o.
- 137 A selejtezés kérdésében a döntő változást, a fejlődés uj irányát annak a felismerésnek az érvényesülése jelentette, hogy a levéltáraknak már az irattárakban folyó selejtezéseket figyelemmel kell kisérniük s igy meg kell akadályozniuk megőrzésbe érdemes iratoknak a levéltárba-kerülés előtti megsemmisítését. Ezt általánosságban először az 194-7.évi 21.t.c.23.§-a tette lehetővé, kimondván, hogy a főlevéltárnok felügyel mindazoknak az iratoknak a kiselejtezésére, amelyeket a levéltár át fog venni. A gyakorlatban nem valósult meg e törvénycikk alapján a felügyelet, pedig éppen ebben az időben a papírgyűjtés előmozdítása érdekében nagymértékű selejtezések folytak a működő szervek irattáraiban. Néhány év múlva azonban az 1950.évi 29.sz. törvényerejű rendelet 22. és 23. §-a, illetve a 185/1951. sz. minisztertanácsi rendelet alapján az illetékes szakminiszterek és az országos szervek vezetői a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben részletes utasításokban szabályozták a selejtezést s biztosították,hogy a levéltárak felügyeljenek a selejtezések lefolyására, kz ezzel kapcsolatos munkákat: a szervek nyilvántartásba vételét, felkeresését, a selejtezések ellenőrzését már az 1950« évi említett törvényerejű rendelettel létrehozott uj szervezeti keretekben végzik a volt törvényhatósági levéltárak. Az irattárakban folyó selejtezések ellenőrzésén kivül továbbra is foglalkozniuk kell a volt törvényhatósági levéltáraknak a már levéltárban lévő iratanyag selejtezésével is, mert még mindig vannak olyan állagaik, amelyekben sok selejtezhető, megőrzésre nem érdemes irat található. Ezeket a selejtezéseket nagy körültekintéssel, az iratanyag és a szerv ügykörének gondos tanulmányozása alapján összeállított ügykörjegyzékek szerint s kizárólag kellő felkészültségű levéltárosok végzik. Rendezés A törvényhatósági levéltárak 1848 előtt folyt rendezéseinek egyik fő jellegzetessége az, hogy a rendezési munkák első fázisa mindig a regesztakészités, az iratok tartalmi kivonatolása volt. A regesztát nemcsak az irat külzetére vezették rá, hanem a rendezés során vagy azt kö-