Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Felhő Ibolya: A magyarországi városi levéltárak története / 115–150. o.

- 135 rán létrejövő, illetve jogi személy jellegéből eredő iratait őrizték. A városi levéltárak anyagának összetételére vonatkozóan jó tájékoztatást nyújt a Budapest főváros központi igazgatásáról szóló 194-2* évi szabályrendeletnek a.levéltárra vonatkozó része, amelyet a városok levéltári jogszabályaival foglalkozó részben ismertettünk. Legfeljebb azt kell mégegyszer megemlítenünk, hogy a városok központi igazgatási szervein kivül a városi levéltárakba kerültek általában a városi hivatalok, intézetek, intézmények, közüzemek iratai is, meg 1871-ig a városi törvényszék /illetve az abszolutizmus idején a városi törvényszék feladatait ellátó állami biróságok/ iratai is. A városi levéltárak részéről tudatos iratmentési céllal csak néhány esetben indult akció; főként céhek és a város életében jelentős szerepet vitt személyek iratait igyekeztek megszerezni. A selejtezés a törvényhatósági levéltáraknak egyik legré,gébhi és legnehezebb problémája volt s egyben olyan kérdés is, amelyben a levéltári anyag értékelésében bekövetkezett lényeges változások leginkább megmutatkoznak. Bár selejtezés a levéltárakban végzett rendezésekkel kapcsolatban már a XVIII. században is történt néhány helyen /pl. Pozsony város és Sopron város levéltárában/, nagyobb jelentőségűvé ez a kérdés a XIX. sz. második felétől kezdve vált, amikor a létrejövő iratok számának nagyarányú növekedése, meg a levéltárak helyhiánya is szükségessé tette az iratanyag megrostálását. Sajnos a XIX. században, de még a XX. század első évtizedeiben is túlságosan szűkre szabta az általános megitélés a feltétlenül megtartandó iratok körét, mind tartalmi, mind időbeli tekintetben. Nem tulajdonítottak elegendő jelentőséget a gazdasági, társadalmi viszonyokat megvilágitó iratféleségeknek s nem becsülték az ujabban keletkezett, nem "történeti" iratokat sem. Előbb rendszerint az 1711, azután az 1791, majd az 1849, végül pedig az I867 előtti iratokat tekintették történeti értékű, nem selejtezhető iratoknak. Ma már természetesen mindenki előtt világos, hogy az ilyen tartalmi, illetve idő-