Levéltári Szemle, 14. (1964)
Levéltári Szemle, 14. (1964) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Degré Alajos: A magyarországi vármegyei levéltárak története / 96–119. o.
- 102 i elő, üe részletes utasítást nem tartalmazott, a lajstromozást tehát igen sok megye ugy értette. nogy az eddigi rendszerűén tartott «36/ , iratokr m Kell lajstromot készíteni, esetleg csak a terjedelmesebb közgyűlési iratanyagokról rövid tárgymegjelöléssel, evenként újra kezdett vagy folyamatos számsorolással, vagy epén Közgyűlésenként újra Kezdett számsorolással jegyzéket készitenio Mindenképen azonban a rendelet nyomán a megyei levéltárak lajstromozása megindult o Problémát jelentett, nogy ezt &z évedig nuzódó munkát KÍ végezze el 0 A levéltar nivatalbóli kezelője a megyei jegyző, akiből a XVIII. század Közepére, az írásbeli teendük szaporodása miatt főjegyzőül vált, személyesen nem foglalkozhatott vele, mert rengeteg egyéb teendője volt a beosztott jegyző vagy aljegyző hivatalát pedig azért létesítették, hogy mindenféle munkájában segítsen a főjegyzőnek, nem fordíthatta erre egész munkaerejét, márpedig a most már némely helyütt több szobát is elfoglald iratanyag részletes rendezése es lajstromozása egész embert kívánt» A megyéK tehát sorra harcot indítottak azért p hogy a levéltár rendezésére második aljegyzőt alkalmazhassanak• A Helytartótanács azofcban, amely - nyilván felsőbb rendeletre - aggodalmasan ügyelt arra, hogy a jobbágy adófizetési képességét ne vegyék túlságosan igénybe a megye szükségleteinek ellátására kivetett házi adóval, azzal érvelt, hogy a levéltér rendezése és rendbentartása a főjegyző feladata lett volna, ha ő ezt elmulasztotta, hanyagságát nem lehet uj munkaerő beállításával helyreütnio Második aljegyző alkalmazását tehát csak ott VT/ engedélyezte, ahol a levéltár már rendezve van 0 Némelyik vármegye ezzel nem sokat törődött, és a levéltár rendezésére külön lajstromozót /registrator/ vagy esküdtet alkalmaztak• J Bz utóbbi természetesen azzal a hátránnyal járt, hogy a levéltárba ideiglenes alkalmazottak is bekerülhettek. A hiba 1785-ben vált élessé, amikor Fejér megye főjegyzője okirathamisitást követett el, és a megindult vizsgálat a megyék egész sorában kiterítette a hanyag, felületes kezelést*, IIo József ekkor elrendelte, hogy a levéltár rendezésére, lajstromozására, mutatózására csak esküt tett megyei tisztviselőt lehet alkalmaznío A felügyelet továbbra is a megyei főjegyzőt illeti, aki a levéltárt a registrmm alapján köteles hívatalbalépésekor átvenni, és minden iratért felelős* Ugyanekkor kísérletet tett a bíráskodási es közigazgatási szervezet elválasztására, és ezért elrendelte, hogy a bi-