Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - IRATTÁRI MUNKA - Szászi András: Egy szaklevéltár alakításának előmunkálatai / 95–107. o.

- 101 tvr» megalkotásánál a szaklevéltár problémája nyilván fel sem merült. Az akkori körülmények között az iratoknak utókor számára való megőrzése ugyanis csak állami levéltárakba helyezéssel látszott biztosíthatónak a Emlékezetes, hogy a levéltárakon kivül volt iratokat mennyire veszélyeztette egyrészt a papirnyersanyag hiánya miatt sokszor lelkiismeretlenül folyt papirgyüjtés, másrészt pedig az, hogy a szervek a régi iratok őrzését feleslegesnek vélték, s hogy az őrzés terhétől szabadulhassanak, az iratok igen nagy mennyiségét vandál módon végrehajtott "selejtezések" martalékául vetették. Ez a veszély az idő folyamán azonban egyre csökkent s végül a nagyobb szervek és intézményeknél elenyészett, sőt szaporodott azok száma, akik az iratok őrzésének terhét magukra vállalva azt igyekeztek elérni, hogy irataikat ne kelljen levéltárnak átadni« Tehát a régi jogszabályhoz való merev ragaszkodás az élet követelményeinek már nem felelt meg, a szaklevéltárak létesítésének hivei nem maradhatlak kisebbségben. A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya értesitett a Vasúti Főosztályt, hogy a tervezett önálló Vasúti Levéltár létesítéséhez elvileg hozzájárul, ha az iratainak szakszerű és biztonságos elhelyezését, valamint a tudományos kutatás számára való akadálytalan hozzáférhetőségét biztosítja és az iratokhoz ugyanolyan szintű segédleteket készíttet, mint amilyen segédletekkel a levéltárak ellátják az őrizetükben levő iratokat.., A Vasúti Főosztály számára e feltételek nem voltak ujak, mert a korábbi megbeszélések alkalmával már tudomást szerzett arról, hogy

4 egy szaklevéltár létesítésének milyen követelményei vannak. Tudomásul is vette, s folytatta a már korábban elkezdett, e feltételek teljesítését célzó rendezési és leltározási munkákat« Ilyen előzmények után került sor arra, hogy dr

e Ember Győző akadémikus, az Országos Levéltár Kossuth-dijas főigazgatója 1962 őszén megtekintette a Vasúti Főosztály iratait s azoknak sorsáról a Vasúti Főosztály vezetőjével; Németh József vezérigazgatóval megbeszélést folytatott. Szóbelileg is felhívta a figyelmét az iratanyag! közlekedés- és társadalomtörténeti jelentőségére, valamint hozzáférhetővé tételének a tudományos kutatás szempontjából való fontosságára. A megbeszélés eredményeként a vezérigazgató még.két ujabb nyugdíjas munkaerő alkalmazását is engedélyezte, hogy a rendezési munka gyorsabb ütemben legyen végezhető s az iratokat a tudományos kutatás rendelkezésére bocsáthassák

9 Az ujabb két nyugdíjas beállításával a rendezési munka