Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - IRATTÁRI MUNKA - Szászi András: Egy szaklevéltár alakításának előmunkálatai / 95–107. o.

- 102 meggyorsult ugyan, de nem olyan mértékben, mint az szükséges lett volnao Ez azonban nem a dolgozók szorgalmán, hanem a nyugdíjasok foglalkoztatási idejének korlátozottságán múlott. Egy-egy nyugdíjas havi muriKaideje ugyanis 60 munkaóra, tehát együttvéve 240 órát tett ki* Az elvégzendő feladatok pedig akkorák voltak, hogy elvégzésükre a négy dolgozó egész napi foglalkoztatása esetén is kb. két évi munkaidő látszott szükségesnek. A négy nyugdíjas dolgozó foglalkoztatáséval miért eredmények ehhez mérten 1963 őszéig a következőképpen alakultak: befejeződött a 69 iratfolyómétej? terjedelmű 1880-1920* évi kuszált iratanyag alapszámokig való rendezése. Az iratokat a rendezés során uj fedőlemezek közé helyezték és uj hevederrel kötötték át, továbbá a fedőlemezeken feltüntették a cimet, évet, a tételt és alapszámkeretet, valamint a raktári sorszámot. Elvégezték az 1921-19*580 évfolyamú, 191 iratfolyóméter terjedelmű irat csomókra és az 1905-1932. évi iktató-, valamint név- és tárgymutatókönyvek fajtákra és azokon belül kronologikus rend szerint való rendezését is, majd valamennyit raktári számmal láttak el. A rendezett iratokról és segédkönyvekről áttekintő raktári jegyzéket készítettek, amely az abban raktári egységenként feltüntetett irat- és könyvanyag raktári számát, keletkezési évét és megnevezését /cimét/ tartalmazta• A Vasúti Főosztály dolgozóinak az Országos Levéltár munkatársai szakmai tanácsokkal igyekeztek segítséget nyújtani a munkához. Az Országos Levéltárban ezekről a munkákról mint az alakuló félben levő szaklevéltárban végzett munkateljesítményekről beszéltek, amikor a Vasúti Főosztály őrzésében álló iratokról szó esett. 1963. szeptember 17-én Ember Győző főigazgató ismét megtekintette az iratokat. A jelen volt Bécskai István osztályveze4 tőhelyettessel és Rajnai Ervin főtanácsossal közölte, hogy véleménye szerint az egy év alatt végzett munka mennyiségi és minőségi tekintetben is említésre méltó eredmény, a levéltári követelményeknek megfelel, de attól tart, hogy a munka az iratok'kal foglalkozó dolgozók jelenlegi létszáma miatt nagyon elhúzódik, s ez a tudományos kutatást hátráltatja. Az Országos Levéltárban már eddig is több olyan kutató jelentkezett, akinek témájára elsősorban ezekben az iratokban tételezhető fel adat. Ezek közül csak egy-kettő volt olyan helyzetben, hogy kutatást végezhetett. Az egyik kutató doictori disszertációját irta ebből az iratanyagból. A Vasúti Tudományos Kutatóintézet egyik munkatársa pedig a vasutasság mozgalmaira vonatkozó adatom felkutatása szempontjából érdeklődik az iratok \