Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Szedő Antal: A francia levéltárakról / 59–78. o.

san

s de biztosan a helyzet javul. A második világháború befejezése óta 24 megyei levéltár kapott uj épületet, 26 épített hozzá a meglévő épülethez 5 a Nemzeti Levéltár állványzata 20' 000 folyóméteréről 240 000 folyóméterre, a tudományos státushelyek száma a levéltárigazgatóság hatókörében'155-ről 218-ra növekedett. A négyéves kulturális terv keretében 1962 és 1966 között annyi felujitás,hozzáépítés, rendbehozás van tervbe véve, hogy a legtöbb közlevéltár az indokolt és jogos iratátadásokkal szembe tud nézni

a Sajnos, éppen ebben a pontban az 1936. július £L~i -dekrétum a legkevésbé világos - ae nehéz is lett volna a rendelet szerkesztőinek világosnak lenniük„ A. rendelet ugyanis azt mondja: az iratokat időszakonként kell átadni a levéltáraknak, amikor már az ügyvitelben nem szükségesek: ez a kifejezés természettől fogva kétértelműo Kire hárul a feladat, hegy felismerje, .hogy "nem szükségesek"? Az irattermelő szervre természetesen• De hogyan lehet ilyen körülmények között megakadályozni, hogy az iratbeadásoknál az önkényességnek szerepe ne legyen"• De ellentmondás van, legalább is formailag, a rendelet 2

0 szakasza /mely a szükségtelen iratok levéltárba adását irja elő/ és a 4o szakasz között /mely lehetővé teszi a zúzdába adását, a kiselejtezését bizonyos iratoknak, a szerv által, ha a levéltári igazgatóság ehhez hozzájárul/. Persze, helyes a 4•szakasz , a levéltár nem lerakódó helye minden intézmény, szerv 'ügyvitelben mér nem használatos iratának, mert ez bekövetkezne, ha szorosan alkalmaznák a 2

e szakaszt» De hogyan lehetne azt megakadályozni, hogy a szervek által végzett selejtezés - még ha a levéltári igazgatóság engedélyével történik is - ne vezessen visszaélésekre? Ehhez az kellene, hogy minden szerv kellő számú hozzáértő alkalmazottal rendelkezzék, akik gondosan, kellő mérlegeléssel el tudnák végezni az előzetes selejtezés munkáját* de bizony nagyon ritka az az eset, hogy a szervek nem sajnálják ettől az alacsonyrendűnek vélt munkától az olyan képzettségű dolgozót, amilyet az ilyen munka megkíván,* Tehát visszakerültünk a föntebbi dilemmához: vagy hatalmas tömegben áramlik a levéltárba a selejtezetlen anyagj vagy visszaélésszerűen selejteznek, tehát valójában a semmit adját át a levéltárnak, méghozzá a levéltáros engedélyével, alci persze hozzájárul, anélkül .hogy módjában lenne személyesen átvizsgálni százszámra a dossziékat, ellenőrizve őket megsemmisítésük előtt* A Belejtezés^ Az 1956 c évi rendelet azt mondja, hogy a levéltárnak átadott iratot vagy véglegesen elhelyezik, vagy az irat-