Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jenei Ferenc: Győr város történetének kérdései: Győr a XVI–XVIII. században, 1566–1743 / 199–214. o.

- 209 beszállásolás terhétől is. S maguk felett a város joghatóságát semmiképpen nem ismerték el. Győr megye ősi középkori eredetű nemessége a török pusztiáás közepette meglehetősen megritkult. A régi, Árpád vagy Anjou korba viszszanyuló nemzetségek egymásután kihaltak. A török időket alig vészelte át egy-kettő. De a kihalt családok birtokába ujak léptek, melyek nemességét a katona vitézségével vagy a kereskedő élelmességével szereztek. Az utóbbiak voltak a többen. Ugylátszik Bécsben előtt jutott nemesi oklevélhez a kanul**> mint a végek vitéz harcosa. Egymás után olvashatjuk, mint nemesiti a király a győri kereskedőket, akik a háborús időkben nagy vagyont szereztek, gyakran az államkasszát is jelentős kölcsönökkel segitették és ha a kölcsönt nehezen is kapták vissza, az esedékes tőke, vagy kamat helyett érkező nemesi oklevél sok pénzzel felért. A város polgársága egyes, vagyonos tagjainak a nemesség soraiba való emelkedése érdekes helyzetet alakitott ki. A megnemesitett győri polgár megmaradt a város polgárságának keretei között, de ugyanakkor részt vett a megye életében is. Amikor 1611-ben összeirták a vármegye nemeseit, névsorukban kereken 30 győri nemes polgár nevét olvashatjuk. A város polgárainak a nemesek sorában való szereplésével sajátos helyzet alakul a megye és a város tisztikarában. Nem egy hivatali pálya a győri tanács jegyzői asztalától indul. Jegyzőből esküdt, majd városbiró lett. Aztán a városbirói pálcát a megyei szolgabiróéval cserélte fel, hogy végül is az alispán székébe emelkedjék. így Dallos Miklós püspök testvére, János 1611-ben megyei esküdt, 1614-161 5-ben győri városbiró, 1626-ban pedig a megye alispánja egészed 1637-ig. A 17. század első felében nem ritkák ezek az esetek, s vannak évtizedek, mikor győri kalmár családok fiai döntenek a város és megye életéről, sőt az ő szavuk dönt a győri püspök székében is. Az 1620-as években a győri tőzsér családból származott Lépes Bálint (i619-1623) és Dallos Miklós (1623. 1630) püspök-főispánok idején az egymással szoros rokoni kapcsolatot tartó győri kereskedő családok irányitják a várost és megyét. Sajátos korszaka ez a város életének és nemességre emelkedett polgárainak, amely minden feudális hibája mellett is sokban rokonszenves. Talán egyik legjellegzetesebb tulajdonsága feltétel nélküli magyarsága. Nem enged maga közé németet és keményen szembeszáll az